Szakállszárítóval Velencébe

Hat temesvári műépítész hallgatóból álló csapat – Järger Zsolt (Temesvár), Szemcsuk Franciska (Déva), Tóth Bertalan István (Arad), Benedek Tímea (Nagyszeben), valamint Molnár Zsolt és Czáka Zoltán (Csíkszereda) – megnyerte a 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjának a „Fogadótér-kapu” tervezési és építési pályázatát. A Kárpát-medencében meghirdetett pályázati kiírásra 43 csapat küldött be pályamunkákat. A temesvári Műszaki Egyetem Műépítészeti Karának hallgatóiból álló csapat visszhangos sikeréről Järger Zsolt negyedéves műépítész hallgatóval beszélgettünk.– Több építészeti pályázaton is részt vettünk, de ez volt az első komoly siker a csapatunk számára. Czáka Zoltán kollégám hallott a 14. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonja „Fogadótér-kapu tervezési és építési pályázatáról”, amelyre összegyűjtöttünk egy fiatal magyar csapatot. Legidősebb műépítész hallgató csapattársunk VI. éves, négyen vagyunk a IV. évről és egy I. éves belsőépítész hallgató is van közöttünk. – Hogyan szólt a pályázati kiírás? – A pályázat témája az építés közösség-összekovácsoló ereje volt, valójában a kaláka építési módszer kárpát-medencei hagyományára volt kihegyezve. A Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjának minden látogatója két ruhacsiptető csipeszt kap: az egyik csipesszel hozzájárul az építéshez, a másik csipeszt emlékül magával viheti bárhová a nagyvilágba. – A ruhacsipeszek kötelező felhasználása benne volt a pályázati kiírásban? – Igen, továbbá azt is tudtuk, hogy a kurátorok 300 000 látogatóra számítanak a Velencei Építészeti Biennálén, így mi úgy alakítottunk a pályázatunkat, hogy mind a 300 000 csipesz helyet kapjon. A pályázati kiírás szerint egy Kapu-fogadóteret kellett kialakítsunk, amely facsipeszek felhasználásával fog megszületni, a látogatók hozzájárulásával. Fából készült keretszerkezetet és huzalokat fogunk felhasználni a megvalósítás során, a huzalokra felfogatott csipeszek a zsindelytetőre emlékeztetnek. Népművészeti ihletésű lesz az általunk tervezett Fogadótér-kapu, egy hagyományos építési módot ábrázolunk ezzel a munkával. – A pályázatot Szakállszárító jeligével küldtétek be – mit jelent ez a kifejezés valójában? – A szakállszárító fedett, ülőhellyel ellátott, ideiglenes tartózkodásra szolgáló építmény, amelyet várkapuk, városkapuk, templomkapuk vagy középületek bejárata mellett állítottak fel, elsősorban a Székelyföld és a Szászföld falvaiban. A szakállszárítók egyszerű gerendavázas ácsszerkezetek, oldalaik nyitottak voltak, legfeljebb egyik felől támaszkodtak a kerítésnek, falnak. Zsindellyel, szalmával, esetleg cseréppel fedték, bennük gerenda vagy deszkapadokat helyeztek el. – Hogyan fog megvalósulni Velencében, amit itthon elképzeltetek? – Először elutazunk Tuzsér településre, a magyar–ukrán határ közelébe, ahol megkapjuk a faanyagot. Az előkészítő munkálatokat ott végezzük el, majd május 25-től Velencében leszünk, ahol összeszereljük, amit előkészítettünk. Nagy hangsúlyt fektetünk az előkészítésre, hogy Velencében ne érjék meglepetések a csapatot. – Mit vártok ennek a sikeres pályázatnak a megvalósításától? – Azt szeretnénk elérni, hogy a külföldi látogatók is tájékozódjanak a kárpát-medencei építési hagyományokról, arról, hogyan építünk közösségben, aminek eredménye nem csak egy tárgy lesz, de közben a közösség is formálódik, összekovácsolódik. Szeretnénk, hogy ez láthatóvá váljon a munkánk nyomán, a kurátorok koncepcióját tovább vigyük és maradéktalanul megvalósítsuk. *** Végezetül idézzük a zsűri értékeléséből: „A fedett ülőhelyként szolgáló építmény több kiváló elképzelést egyesít. A szakállszárító minden elemében a közösségi együttlétet szolgálja, másrészt a közösség építéséhez is köthető, ezáltal jól illeszkedik a kiállítás koncepciójába, erősíti annak üzenetét. Szimpatikus a letisztult, egyszerű szerkesztési elv. Megnyerő a vízió, kreatív, érdekes, eszközhasználata nagyvonalúan változatos. Adekvát az üzenethez, jól használja a teret, szellemes a csipesz-felhasználása.” (http://2014.biennale.hu) Összeállította: Pataki Zoltán