Szalagavató a Téglásban

Iskolai ünnepeink gazdag tárházában különleges helyet foglal el a szalagavató, a tanintézmény falai között felcseperedett fiatalok nagykorúsítási ünnepsége. A hála és öröm ünnepe ez, amikor egymás szemébe tekintve pörögnek végig 12–13 esztendő örömteli és nehéz pillanatai. Idén is megható ünnepség részesei lehettünk a Téglás Gábor Elméleti Líceumban, a tizenegyedikesek által csodás ünnepi díszbe öltöztetett aulában. 

A szalagtűzést megelőzően az iskola vezetősége köszöntötte az idén végző évfolyamot.  Balogh Károly Csaba iskolaigazgató köszönetet mondva a szülőknek, kollégáknak a bizalomra épülő munkáért, a végzős diákok felé fordulva idézte a nagysikerű Padlás musical sorát: nekem itt még rengeteg dolgom van. 

„Rengeteg dolgotok van még itt az iskolában, a közösségünkben, a városunkban, az életben”– mondta a tanintézmény vezetője, arra biztatva a diákokat, hogy mindig merjenek szembenézni a kihívásokkal, és azt tenni, amit a szívük diktál. 

Mert igazából „nem az számít, hogy hova érkezünk, hanem az, hogy hogyan indultunk el” – fűzte tovább a diákok felé irányuló gondolatot Máté László igazgatóhelyettes, Goethét idézve.

A hagyományhoz híven a végzős évfolyamok képviselői is szót kaptak. Dobos Erika hálásan fordult tanáraik felé, köszönetet mondva azért, hogy mindig hittek bennük, és kiemeltem megköszönve az osztályfőnök, Szombati Gabriella gondoskodó szeretetét, bizalmát és a híd szerepét a tanári szoba és az osztályterem között. 

Kecsedi Ştefan Alin a  turizmus osztály nevében mondott köszönetet Szikszai Zoltán osztályfőnöknek, a tanári karnak, és álmaik valóra váltására biztatta társait, mert a jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

A szalagtűzés megható mozzanatát követően a végzősök Lengyel Izabella és Kocsis Attila-Levente tanáraik vezetésével a Csík Zenekar és a Bagossy Brothers egy-egy népszerű dalára koreografált meglepetésműsort adtak elő, majd két tizenegyedikes diák, Boboc Eduárd és Rámay-Compodi Erik gitárzenéje vezette át a közönséget a szalagavatót záró csodálatos tánchoz, melyet Palkó Noémi koreografált. 

Az ünnepi díszbe öltözött fiatalok, az előadást követően édesanyjuk, édesapjuk karján folytatták a táncot, amikor a hála és öröm gondosan rejtegetett könnyei végigpörögtek az arcokon.