Szent István-szobor Pécskán

Az idősebb helybeliek emlékeznek a nem is olyan régi időkre, amikor a katolikus plébánia előtti, a templom melletti tér elhanyagolt, amolyan senki földje volt. Szerencsére változtak az idők, s a helyi tanács, meg a polgármester jóvoltából létrejött a felújított, rendezett, térköves sétányokkal, szépen gondozott zöldövezettel ellátott Szentháromság tér, amelynek egyik dísze a Romániában tudomásom szerint első, az 1956-os, a magyarországi forradalom és szabadságharc romániai áldozatainak szentelt mutatós, piramisra emlékeztető emlékmű. Az impozáns templom falán emléktábla hirdeti, hogy a községben született gr. Klebelsberg Kunó, a „legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter”, most pedig, 2019. augusztusának 17. napján egy igazán színvonalas ünnepségen leleplezték az államalapító király mellszobrát s vele felavatták a Személyiségek Sétányát. A Pécska Város Napjai keretében péntek a magyar programoké volt, a délutáni, rövid hálaadó szentmise után (a szervezés javára írom, hogy minden pontosan, a betervezett időben kezdődött). A Szentháromság parkban Balta-Tajcs Tünde, a Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület elnöknője, műsorvezető a vendégek és helybeliek köszöntése után elsőnek Antal Péter pécskai polgármestert kérte a mikrofonhoz. Antal Péter egyebek közt ezt mondta: „Nem hiszem, hogy létezik olyan magyar ember, aki ne tudná, ki volt István király, ezért a szentet ábrázoló mellszobor a legmegfelelőbb alkotás arra, hogy az első legyen a pécskai magyarok által épített, gyönyörű gótikus templom  árnyékában”. (Hogy a következő években még ki kerül oda, nem tudni. „Tíz év múlva majd meg lehet nézni” – mondta e sorok írójának a polgármester.) „Államalapító uralkodónk meghatározta nemzetünk évezredes történelmét, hiszen halála után 981 évvel is igyekszünk továbbvinni szellemiségét, a nemzetünk és felebarátunk iránti törődést és hitet. (...) Szarvas, bár innen száz kilométerre található, a történelmi Magyarország közepe és a magyarságtudat egyik bástyája” – folytatta.

De hogy kerül a képbe a Körös menti Szarvas városa, amelynek polgármestere pénteken ott volt Pécskán?

Úgy, hogy a város – pontosabban a hozzá tartozó Tornya falu – képviselői, Tóth Piroskával és Suttyák Andrással az élen már évek óta részt vesznek a a Kárpát-medence számos, határon túli magyar települését is vendégül látó hagyományos Aratónapon (amelyről számos díjat is elhoztak). Közvetítésükkel alakult ki a Pécska és Szarvas közötti kapcsolat.

A Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesülete (a városban számottevő szlovák kisebbség él) néhány éve egy-egy határon túli településnek jelentős magyar személyiségeket ábrázoló szobrot adományoz – így került Dobó István Szerednyére (Kárpátalja), Petőfi Sándor Székelykevére (Délvidék), a csehszlovák komisszárok által kivégzett helyi jegyző szobra Martonosra (Felvidék), Árpád fejedelem (még felavatásra váró) szobra Szarvasra és a Szent Istváné Pécskára – valamennyi egy tehetséges, Procultura díjas, Keszthelyen élő magyar szobrászművész, Túri Török Tibor alkotása, felajánlása.

 

Mit üzen a mának a nagy király?

 

Závoda Ferenc, az említett szarvasi egyesület vezetője erről így beszélt az avatón: „A XXII. Aratónapunkon Pécska városát választottuk díszvendégnek. Közel a történelmi Magyaroszág középpontjától, a mi Összetartozás Emlékparkunkban egy faragott emlékoszlopot, jelet hagytak, hogy örök időkig hirdesse a köztünk lévő barátságot és gyökereinket. Petru Antal polgármester meleg, barátságos szavait, csapatuk ízletes ételeit szimpátiával fogadták a szarvasi emberek. Nem volt kérdés, amikor Szent István mellszobrát egyesületünk megkapta, hogy kinek ajándékozzuk”.

Szarvas polgármestere, Babák Mihály beszédében hangsúlyozta: a mai ünnepség üzenete az, hogy csodálatos államférfi volt Szent István, aki megmaradásunkat elkezdte. Rájött arra, nagyon bölcsen: és korát meghaladó módon, hogy felismerte: úgy maradhat meg a „renitens”, háborúzó és portyázó magyarság, ha letelepszik, ennek pedig egy feltétele volt: hogy Európában, a Kárpát-medencében maradjon. Ahhoz pedig, mai idegen, csúnya szóval „kompatibilisnek” kellett lennie Európában, ami keresztény volt. István vérrel, verítékkel, akarattal, harccal – még családon belül is – megalkotta ezt az államot. Az állam egy forma, amely embereket tömörít,  s ez a nemzet. Ahol ez az állam van, az szuverén, önakaratú, önmagát irányítja, és szülőföldet is jelent.

Ha Szent Istvánra emlékezünk, mindezeket is szem előtt kell tartanunk.

Azért jöttünk ide Szarvasról, mert összetartozunk, és Szent Istvántól kaptunk egy feladatot: hogy békében, egyetértésben, egymást segítve éljünk testvéreinkkel és szomszédainkkal.

 

Faragó Péter parlamenti képviselő, az Arad Megyei RMDSZ elnöke azzal indította beszédét: „valaki megkérdezte tőlem, miért Szent István kap elsőként szobrot, hisz nehezen találnánk bármiféle kötődést közte és Pécska között. Valóban, a történelem egyetlen sort sem jegyzett fel arról, hogy királyunk meglátogatta volna a térséget, amelyet tudomásom szerint már a XI. században magyarok laktak. (…)  De megkockáztatom, igazából nincs is jelentősége. Szent István királyunk szellemisége beívódott mélyen a kárpát-medencei magyar szívébe. Nincs szükségünk régészeti emlékekre, történelmi dokumentumokra, tárgyi bizonyítékokra ahhoz, hogy augusztus 20-án a Kárpát-medence legkisebb tanyáján is legalább egy pillanatra rá gondoljunk. (…) Nagyon örülök, hogy Pécska a Trianon utáni első Arad megyei település, ahol Szent István királyunk szobrot kap. (…) Legyenek büszkék arra, hogy ilyen szobor erősíti önökben az öszefogást, a magyarságtudatot. Szent István azt mondta: „nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása”. Én ezt úgy módosítom, hogy nagy gonddal őrizd a magyar szívedet, mert hiszen belőle indul ki az életed. Ehhez kívánok önöknek erőt, egészséget és kitartást.

Miután Antal Péter pécskai és Babák Mihály szarvasi polgármester, valamint Závoda Ferenc – akinek mindenekelőtt köszönhető, hogy az alkotás Pécskára került – leleplezte a szobrot, ft. Czeglédi Ferenc esperes, pécskai esperes-plébános megszentelte. És még nem volt vége a valóban színvonalas ünnepségnek: Bölöni György megyei tanácsos, a Pécska Városi RMDSZ elnöke számokban, adatokban is összefoglalta a jelenlévő mintegy 130-150 fős közönségnek azt, amit a nagy uralkodó életéről tudnunk kell, s egy sokak számára alighanem ismeretlen adattal is szolgált: azzal, hogy az 1083-ben római katolikus szentté avatott Istvánt 2000-ben a Konstantinápolyi Ortodox Egyház is szentjévé fogadta.

És volt az avatón két kimondottan kulturális mozzanat is. Dr. Bálint-Rimayné Roczkó Zsuzsanna (Battonya) színművész István király fiához intézett Intelmeinek egyik, korunkban is rendkívül aktuális fejezetét olvasta fel (meghallgatása igazi élmény volt), a pécskai Tajcs Anna pedig saját, nagy terjedelmű, a magyarság sorsáról szóló és megmaradására biztató költeményét szavalta el.

 Szoboravatás utolsó mozzanataként a jelenvolt vendégek és helybeliek – az előbbiek között Marjai János battonyai polgármester és Borsodi János alpolgármester, a Kutasi Nándor Vitézi Rend tagja, nsl Szécsi Mátyás Pál – koszorúkat helyeztek a frissen felavatott (bronznak tűnő, de nem fémből készült) szobor oldalán és talapzatán.

 

Tánc és dal, meg Lagzi Lajcsi

Épp hogy vége volt a szoboravatásnak, a piactéren felállított színpadon el is kezdődött a pénteki magyar nap immár harmadik programja, a tánc- és énekcsoportok fellépése. Akkora már több százasra gyarapodott a közönség – a jókora téren mindenkinek akadt ülőhely – és enni- meg innivalóban sem volt hiány.

A fellépők közül különösen egy ragadta meg a figyelmet: egy könnyűzenei, külföldi és magyar slágerekkel fellépő fiatal férfi, aki már a szoboravatáson is feltűnt nagyszerű hangjával. Timkó János a Szarvas Cervinus Teátrum tagja, nagyszerűen énekel, sőt táncol is. És természetesen említésre méltó a műsort záró Pécskai Kisebbségi Hagyományőrzők zenés-táncos, népszokást is bemutató produkciója.

Azután pedig jött Galambos Lajos és zenekara – 12 év után újra, és legalább 12 kilóval karcsúbban. Lagzi Lajcsi kiváló trombitás, jó énekes és hangulatos showman. Hét persze, hogy sikere volt, s hiába játszotta el jó órával a híres El silenciót (Csend, Takarodó), még kétszer-háromszor visszatapsolták.

Egyébként azt mondta, már megállapodás van arra, hogy jövő májusban visszatér. Aki látni, hallani akarja, már most készülhet.