„Szeretnénk minél átjárhatóbb határokat létrehozni”

Temes– Március 3-án a város és a megye elöljáróival, a magyar politikai és civilszervezetek, történelmi egyházak, kulturális intézmények képviselőivel folytatott megbeszéléseket Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, aki hétfőn este a helyi magyar sajtó képviselőinek is beszámolt első temesvári látogatása tapasztalatairól.

 

 

– Most jártam életemben először Temesváron – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Zákonyi Botond nagykövet úr. – Nem tudok még egy olyan várost mondani Romániában, ahol ne jártam volna, de a Bánság nagy része eddig valahogy kimaradt, ezért ez hiánypótló látogatás volt a részemről. Tárgyalásokról nem beszélhetünk, inkább kapcsolatfelvétel jellegű megbeszélésekre került sor az itteni hatóságokkal és a politikai élet szereplőivel. Az ilyen látogatásokat mindig a magyar érdekképviselet felkeresésével, az ő véleményük kikérésével kezdjük, hogy olyan álláspontot tudjunk képviselni, ami nem csak a mi fejünkben létezik.

Nekünk van egy elképzelésünk arról, hogy a Magyarországgal szomszédos régiókkal, ebben az esetben Temes megyével és Temesvárral, milyen kapcsolatokat érdemes fejleszteni. Szeretnénk utakat építeni, közlekedési infrastruktúrát és a gazdasági kapcsolatokat fejleszteni, nem árt tudni, hogy mások mit gondolnak erről, ők hogyan látják ezeket a tervezett magyar projekteket. Azt is érdekes látni, hogy milyen fontos a magyar egészségügy innen Temesvárról nézve. Temesvár közel félmilliós város, vannak kórházak, egyetemek mégis a magyar egészségügy nagyon csábító és vonzó, ezt a fajta kapcsolatrendszert szeretnénk fejleszteni.

– Tervezik-e új határátkelők megnyitását ebben a régióban?

– Magyarország szándéka minél átjárhatóbb határokat létrehozni valamennyi szomszédos országgal. A magyar–román határ 450 km hosszú, és összesen 10 határátkelő működik, tehát 45 kilométerenként van egy átkelő. A nyugat-európai országok esetében két határátkelő között 4-5 km a távolság, sokkal sűrűbben lehet átmenni egy országhatáron. Ezt a kérdést a román fél is megértéssel kezeli, napirenden tartjuk, és ehhez keresünk forrásokat, mert határőrizeti infrastruktúrát is kell biztosítani és utakat is kell építeni ahhoz, hogy új átkelőket megnyithassunk. Temes megyével viszonylag rövid a határszakasz, de mindkét fél érdeke, hogy új határátkelők nyíljanak, legyen lehetőség mindkét irányban a munkaerő szabad áramlására.

– Mi volt a témája a helyi magyarság képviselővel folytatott megbeszéléseknek?

– Tanulságos megbeszéléseket folytattunk, ahol az óvodák helyzetétől kezdve az alsó fokú képzésen át a gimnáziumi képzésig feltérképeztük az igényeket és a lehetőségeket. Azt is megbeszéltük, hogy a kormányátalakításnak milyen hatása lehet az itteni magyar érdekképviseletre. Előtérben voltak a nem túl bíztató demográfiai adatok, ugyanakkor a negatív tendenciák mögött jó hír – és ezt az egyházak képviselői is hangsúlyozták –, hogy most van egy stabilizálódás, mintha megálltak volna a negatív folyamatok. Úgy tűnik, hosszabb távon is erre a gyereklétszámra be lehet rendezkedni, meg lehet tervezni a magyar oktatást.

– A Hűség oszlopának szimbolikus jelentőségű ügye mellett, a megbeszélések napirendjén volt-e a temesvári Magyar Ház visszaszolgáltatásának kérdése?

– A temesvári Magyar Ház visszaigénylése a helyi magyar közösség legitim követelése, nagy csalódás volt a számunkra, hogy ez nem oldódott meg. Attól féltem, hogy ez már nem tartozik a függőben levő ügyek közé, de most megint nyílik a visszaigénylésre egy lehetőség, bízzunk abban, hogy ezúttal más következtetésekre jut az illetékes bíróság. Ami a Hűség oszlopát illeti, amelyikkel kapcsolatban a magyarság szégyenoszlopról beszél, ezt a temesvári polgármester a megbékélés emlékművének képzeli el. Amennyiben a Ferenc József által a városnak adományozott szobrot a polgármester a megbékélés emlékművének szánja, akkor véleményünk szerint fontos, hogy az érintett felek is áldásukat adják ebben a kérdésben.