Szétmorzsolt tanügyi törvény

Félúton az új tanügyi törvény – állítja az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára, Király András.

A képviselőház – sovén hangnemtől sem mentes vitán – kisebb-nagyobb módosításokkal elfogadta a kormány által beterjesztett javaslatot, a szenátusban, a döntő házban azonban elakadt a tervezet cikkelyenkénti megvitatása és szavazása. A parlamenti vakáció előtt a 330 cikkelyből csak 62-ig jutottak el a honatyák. Ilyen körülmények között életbe léphet-e a törvény az őszi tanévkezdésig, mi ültethető gyakorlatba belőle, élvezhetek-e a törvénybe foglalt jogokat a nemzeti kisebbségek? Ezekről kérdeztem az aradi illetőségű államtitkárt.

 

– A szenátusban mint döntő házban szinte mindegyik bizottság elfogadta, csak épp a tanügyi bizottság húzta az időt. Június 18-ra kellett volna elkészítenie a jelentést, és plénum elé bocsátania a törvénytervezetet, de minden bizottsági tag a saját elképzelése szerint értelmezte. Hiába volt döntés, hogy a bizottság két héttel hosszabbítsa meg a munkáját, és július 12-ig készítse el a jelentését, ebből nem lett semmi. Ami viszont számunkra fontos, hogy a kisebbségi fejezet kevés módosítással átment, de szerintem ez még javítható. Az a helyzet, hogy amíg a képviselőházi tanügyi bizottságnak elég sok pedagógus a tagja, addig a szenátusban inkább egyetemi előadók vannak, akik most szembesültek azzal, hogy tulajdonképpen mi is van a közoktatásban.

– Ősztől akkor életbe léphet ez a tanügyi törvény, vagy legalább bizonyos cikkelyei?

– Nem, mert nem elfogadott törvény. Viszont vannak részei, amiket már alkalmazunk: a fejkvóta-rendszert, vagy a tavaly novemberben megszabott osztályonkénti diáklétszámot. Azon dolgozunk, hogy a decentralizációt erősítsük, és ezeket is kormányrendeletekkel elfogadtassuk. Ennek a törvénynek érdekessége, hogy amúgy sem lépett volna egyszerre életbe minden cikkelye. Ha az óvoda előtti oktatást akarjuk bevezetni, meg kell teremteni a feltételeket, hogy megfelelő bölcsődéink legyenek, képzett személyzettel. Az iskolai előkészítő csoporttal is viták voltak: a képviselőház az iskola kötelékébe helyezte, a szenátus visszatette az óvoda keretei közé. Megemelték viszont a kötelező oktatást, ami kilenc év lesz. De ez sem most fejti ki hatását, mert valószínűleg az jár majd kötelezően kilenc osztályt, aki jelenleg ötödikes. Addig új tananyag, új felépítés kell. Megjelent egy új fogalom is: a transzdiszciplinaritás. Erről nem elég beszélni, hogy lesz tudományoktantárgy, mert kell egy analitikus tanterv is, ami nem azt jelenti, hogy hetente egy-egy óra fizikát, kémiát és biológiát tanítok, hanem egységesen kidolgozott, pedagógiai és tudományos célokat megfogalmazó tantervbe kell ezt összefogni.

– A kisebbségi iskolák továbbra is pozitív megkülönböztetést élveznek, ami a diákonként kapott „fejpénzt” illeti?

– A művészeti, sport- és katonai iskolák is több pénzt kapnak, mert eleve kisebb létszámú diákságuk van, mint az elméleti líceumoknak, miként a bentlakással rendelkező iskoláknak is nagyobb összeg jár. A minisztérium most dolgozik azon, hogy a kis létszámú nemzetiségi iskolákat miként finanszírozzák…

– Tehát még nem eldöntött?

– Eldöntött, hogy a pénzt megkapják, de nem lehet egy általános szorzót használni minden esetben. A különbségeket kell – és fogják is – orvosolni. A lényeg, hogy az elemi iskolák megmaradjanak minden településen. Persze, ahol nagyon kicsi a létszám, ott megpróbálták a községen belül átszervezni az iskolákat, de az érintettek beleegyezésével. A mi nemzetiségi kis iskoláink mindenképpen megkapják a szükséges összegeket, hogy megmaradjanak. De a jövőben újból át kell majd gondolni, hogy melyik iskolákat érdemes fenntartani úgy, hogy az érzelmek se sérüljenek, de a minőségi oktatás legyen a cél.

– Ezt úgy értelmezi a közvélemény, hogy az RMDSZ asszisztál a magyar iskolák megszűntetéséhez. Cáfolják ezt?

– A változtatásokat megtárgyaltuk minden érintettel, és addig nem döntöttünk, amíg az adott helységben rá nem bólintottak. Hosszú hónapokat dolgoztunk azon, hogy indokolt esetekben majd vissza tudjunk szerezni osztályokat, hogy meggyőzzük a minisztériumot az anyanyelvű tanuláshoz való jogról. Azzal érveltek, hogy országszerte ezer román tannyelű iskolát összevontak, mi meg nem egyezünk bele tizenöt-húsz iskola összevonásába. Igen ám, de a mi esetünkben nagy távolságok vannak két magyar iskola között, nem költöztethetjük át a diákokat könnyűszerrel. Matekovits Mihály fogalmazta meg találóan, hogy a gyerek nem tégla, hogy ha sok van belőle, leveszek néhány darabot, ha kevés, akkor meg pótolom. Mindenki nézzen magába, hogy megtesz-e mindent a magyar iskola fennmaradásáért. Az RMDSZ megpróbál javítani a helyzeten, de ha nincs akarat és igény a magyar iskolára, nagyon nehéz. Az RMDSZ szomorúan veszi tudomásul ezt – biztos vagyok benne, hogy sokan meglovagolják ezt a kijelentésemet –, de nem erőltethetem senkire, hogy ember, a gyereked a magyar iskolában is megkapja ugyanazt a képzést, amiről azt hiszed – de nem tudod biztosan –, hogy csak a román iskolában kaphatja meg. Ma már biztosított az anyanyelven való tanulás az óvodától az egyetemig, de úgy látszik, ez kevés. Próbáljuk megőrizni iskoláinkat és a diákokat a magyar iskoláknak, és lehet, hogy ebben nagyobb szerepet kell vállaljon az RMDSZ, de a civil szférára, az egyházakra, és mindenkire szükség van, akinek érdeke a jól működő, színvonalas magyar oktatás.

– Az anyanyelvükön tanuló magyar gyerekek hátrányban vannak amiatt, hogy anyanyelvi szinten várják el tőlük a román nyelvismereteket, Románia földrajzát és történelmét pedig húsz évvel a rendszerváltás után is románul tanulják, és úgy is vizsgáznak belőle. Sikerült ezt megváltoztatni?

– A legnagyobb áttörése ennek a törvénytervezetnek, hogy a románt idegen nyelvként kezeli a kisebbségi oktatásban. Nem azt akarjuk, hogy kevesebb román órájuk legyen a gyerekeknek, hanem azt, hogy az órán az alkalmazható nyelvet tanulják meg, és ne gyötörjék őket feleslegesen az archaikus, nehéz irodalmi román nyelvvel, amit amúgy sem használ senki.

– Már ősztől így fogják tanítani?

– Nem, mert még nem elfogadott a törvény, de reméljük, hogy a 2011–2012-es tanévtől már igen. Ebben a kérdésben sajnos magunkra maradtunk, mert a többi nemzeti kisebbségnek teljesen természetes az, hogy az anyanyelvükön kívül minden más tantárgyat románul tanulnak. Ők a kétnyelvű oktatást szerették volna belefoglalni a tervezetbe, ami a szórványban taccsra tette volna a magyar oktatást, és a szövetségi elnök nehezen tudta csak őket meggyőzni a mi elképzelésünkről.

– Ezek szerint a román földrajz- és történelemoktatás sem kezdődhet ősztől anyanyelven…

– Nem, mert a törvény félúton van.

– Ön szerint miért ingerli a román honatyákat ennyire, hogy a magyarok anyanyelvükön akarják tanulni ezeket a tantárgyakat? Az RMDSZ volt koalíciós partnere, a nemzeti liberális Eugen Nicolăescu egyenesen hazaárulásnak nevezte ezt.

– Az egyik munkaköröm a parlamenttel való kapcsolattartás, ott vagyok bizottsági és plenáris üléseken is, sőt a kisebbségi fejezetet mind a két ház bizottságaival én tárgyaltam végig, úgyhogy tapasztalom az ellenszenvet. A képviselőházi vitán jöttek elő ezek az épületes baromságok – bocsánat a kifejezésért, de azok –, amiket ők se gondoltak komolyan. Megdöbbentett, hogy a volt liberális tanügyminiszter, Adomniţei is ugyanígy beszélt, majd a végén odajött, és megkért, hogy ne haragudjak, de jelen volt a tévé, és ezeket el kellett mondania. A román politikus egy ilyen fura jószág – ha kamerát és mikrofont lát, akkor a pártprogram mellett egyből a nemzetféltés jut eszébe, és be akarja bizonyítani, hogy milyen jó hazafi. De ha félti a hazáját, akkor menjen a gátakra védekezni az árvíz ellen, vagy tegyen valamit a munkanélküliség csökkentéséért, és ne azzal foglalkozzon, hogy ki milyen nyelven tanul.

– A történelmi magyar egyházak képviselői korábban aggódtak amiatt, hogy a törvénytervezet a felekezeti iskolák esetében csak az általános végéig szavatolja az állami támogatást, középiskolai szinten már nem, pedig a legtöbb egyházi iskola líceum. Változtattak ezen?

– Az eddigi tanügyi törvények nem is beszéltek felekezeti oktatásról, ebben pedig éppen az egyházak kérésére kivettük a magánoktatás szférájából, és megjelenik a felekezeti oktatás. Viszont ez közoktatási törvény, és a kötelező iskoláztatás végéig szavatolja a támogatást állami, magán és egyházi iskolák esetében. Ha az egyház magasabb szintű iskolát akar fenntartani, megteheti saját erőből, de nem állami pénzen – ami nem jelenti azt, hogy nem kaphat résztámogatást.

– A tervezetben helyet kapott-e az önálló állami magyar egyetem?

– Megengedi a fakultások létráhozását, amelyek állami egyetemeken mind nagyobb autonómiát kaphatnak…

– Ez eddig is volt.

– Volt. Magánegyetemek létrehozását viszont engedélyezi a törvény.

– Vagyis az állami magyar egyetemre még várnunk kell?

– Előbb erősödjenek meg a karok és szakok, legyen színvonalas képzés, és akkor lesz egyszer állami magyar egyetem is.