Tartalékos román és magyar katonatisztek barátsága

Tegnap a Ziridava Arad Megyei Tartalékos Katonatisztek Egyesületének a meghívására a Megbékélési parkba érkezett a Békés, illetve a Csongrád Megyei Tartalékos Honvédtisztek Egyesületének a küldöttsége. A határellenőrzések megszigorítása miatt több mint egy órát késett vendégeket Hredea Vasile Ionel nyugalmazott vezérőrnagy, az Országos Tartalékos Tisztek Egyesülete, a Ziridava Arad Megyei Tartalékos Katonatisztek Egyesületének elnöke köszöntötte, aki katonás pontossággal ismertette az érdekesnek ígérkező programot. A Megbékélési parkban történő kétszeri főhajtást, koszorúzást hasonló kegyelet követte a Vesztőhelyen, majd Lippa felé közösen utazva megálltak az ópálosi emlékműnél, meglátogatták a máriaradnai kisbazilikát. Ezt követően Lippafüreden közös, baráti ebéden vettek részt, a napi program Lippa nevezetességeinek a megtekintésével zárult.

Az üdvözletet követően, a parancsnok átadta a szót Czernák Ferenc tartalékos ezredesnek, aki a továbbiakban magyarul beszélt a Megbékélési parknak a két nép közötti barátságában betöltött fontos szerepéről. Kitért az 1848–49-es forradalom eseményeinek a félreértelmezésére, ugyanis bizonyos történészek szerint csak Kossuth Lajos és Avram Iancu létezett. Ez viszont nem igaz, mert olyan románok is voltak, mint Moga János altábornagy, aki Pákozdnál megverte a behatolókat, de ne feledkezzünk meg Pomutz György tábornokról sem, aki Gyulán született, végigküzdötte a szabadságharcot, később Amerikában diplomata lett, Szentpéterváron ő vette rá II. Sándor cárt, hogy Alaszkát eladja Amerikának. Tehát van sok olyan közös dolgunk, ami büszkeségre ad okot, noha a jelenlegi történetírás a pozitívumokat elhallgatja. A továbbiakban elszavalta Benedek János A Szabadság-szobornál című költeményét. Ezt követően a Szabadság-szobor fő elemeit, üzenetét, méreteit, a 13 vértanú domborműveit ismertette, hozzátéve: a vértanúk nem 13-an, hanem további három, más alkalommal kivégzettel együtt, 16-an voltak. Közülük Kazinczy Lajost, de Lenkey századost sem végezték ki, mert megőrültek a börtönben. Beszélt a Szabadság-szobor felavatásának az ünnepségéről és az eredeti helyéről, az 1925-ben történt lebontásáról az 1999-ig tartott várfogságáig, illetve a Radu Vasile kormányfő idején történt kihozataláról, majd a 2004. április 25-én történt újbóli felavatásáról. Ott Răzvan Teodorescu akkori kultuszminiszter elmondta: ezek a tábornokok, akiknek a domborművei az emlékművön vannak, nem harcoltak az erdélyi románok ellen. Ugyancsak a Megbékélési parkban kapott helyet Borbolea Ioan bukaresti képzőművésznek az Avram Iancuról szóló tömegszobra is.

A továbbiakban újra Hredea Vasile tartalékos vezérőrnagy kért szót, aki nagyra értékelte a két nép közötti közreműködést, amely eszmének szentelték a Megbékélési Parkot. A mi ezeréves, közös történelmünknek voltak békés, de feszültségekkel terhes pillanatai is. Éppen ezért, azokat az emlékeket kell értékelnünk és ápolnunk, amelyek összekötnek bennünket. Annál is inkább, mert az EU-ban két szomszédos és baráti állam és nemzetként veszünk részt, működünk együtt, a hadseregeink a NATO-ban partnerek, legújabban a hadsereg tartalékos tisztjei között is elmélyültek a baráti kapcsolatok. Örömmel köszöntik a vendégeket Aradon és mindnyájuknak egy szép napot kívánnak. Czernák Ferenc a román tartalékos tiszteknek is elismételte a magyar szabadságharcban részt vett román hősök, főként a két tábornok történetét, amire Dorin Ocneriu tartalékos őrnagy kiemelte Nicolae Bălcescu érdemeit, aki Kossuth Lajossal folytatott tárgyalásokat a két nép megbékélése érdekében. A szíves fogadtatásért Csepy László tartalékos ezredes, a Szegedi Tartalékos Katonatisztek Egyesületének az elnöke, továbbá Zahorán György tartalékos ezredes, a Békéscsabai hasonló szervezet elnöke mondott köszönetet.

Megbeszélték a két koszorúzás sorrendjét, miszerint előbb a magyar, majd a román delegáció tagjai koszorúztak a Szabadság-szobornál, utána román, majd a magyar küldöttség az Avram Iancu tömegszobornál. Mindkét helyszínen a tartalékos tisztek vezényszóra vonultak fel, tisztelegtek, majd vonultak el.

A Megbékélési parkban tartott koszorúzások után, az ismertetett program szerint, együtt a Vesztőhelyre, onnan Lippára utaztak.