Kilin Sándor emlékére
Lármázd fel a reggelt,
az ijedtségtől megdobban a tenger szíve,
told arrébb a Nap korongját,
te is elférhess mellette,
(ideiglenes építmény építmény mellett).
Leírt szavak,
partokat összekötő hidak függenek.
Mosolyod megvilágítja értelmüket.
Egyensúlyát veszti egy levél,
lehull,
időtér figyeli, míg földet ér.
Ennyi vagyunk:
a végtelen gyűrődései.
Nincsenek védőpajzsaink!
Hozzászólások