Tojásfestés Haszmann Gabriellával

Húsvétra hangoló tojásfestésre hívták az érdeklődőket a Vajdahunyadi Magyra Házba. Haszmann Gabriella háromszéki bútorfestő, a csernátoni Haszmann Pál Múzeum munkatársa hagyományos méhviaszos tojásírásra tanította a vajdahunyadi gyermekeket, felnőtteket. A foglalkozást követően beszélgettünk a népművészet mesterével.

– Hagyományos, viasszal írott tojásfestő technikát mutattam meg az érdeklődőknek. Sokan nem ismerik már ezt a hagyományos tojásdíszítési módozatot, melyhez gyakorlatilag csak egy írókának nevezett egyszerű kézi szerszámra van szükség, illetve kevés méhviaszra, amit felolvasztunk, az írókát belemártjuk, és mintákat rajzolunk vele a tojás felületére.

– Lehet-e tudni, hogy mikor és hogyan került be ez a tojásfestési technika a magyar népi kultúrába? Milyen más tojásdíszítést alkalmaztak az évszázadok során?

– Pontosan nem tudni, mikor és honnan jött a tojásírás. Előfordulhat, hogy már a kereszténység előtt jelentősége volt a tojásnak, mint termékenységi szimbólumnak, és léteztek ennek díszítési módozatai is. De alapjában ez a hagyomány a kereszténységgel terjedt el a Kárpát-medencében. És az biztos, hogy a viaszos tojásírás, nagyon régi és népszerű technika, hiszen egy maroknyi méhviaszt gyakorlatilag bárki tudott szerezni, az írókát pedig egyszerű elkészíteni. Úgyhogy ily módon mindenki maga díszíthette a húsvétra szánt tojásokat. Időközben természetesen megjelentek más technikák is. Például az ügyes kezű kovácslegények megpatkolták a tojást. De elterjedt a faragott, karcolt, áttört mintájú tojás is. Nagyszüleink idejében az írott tojás mellett divatossá vált a levélrátétes díszítés, a behorgolt vagy színes textillel bevont tojás. Ma már a legelterjedtebb a sima ételfestékes húsvéti tojás, illetve egy relatív új technika a papírdíszítés vagy quilling, melynek során felsodort színes papírcsíkokkal díszítik a tojások felületét.

– A húsvéti tojások keresztény kötődésük okán a bárány, illetve Jézus vérére emlékeztetve piros színűek. A különböző tájegységeken azonban más színek is megjelentek. Melyek a legjellemzőbb tojásfestő színek a Kárpát-medencében?

– Valóban minden vidéknek megvannak a sajátos színei. Ez nagyban függött attól, hogy milyen festékanyag állt leginkább a rendelkezésükre, illetve, hogy mi vált kedveltté egy-egy közösségben. A legelterjedtebb a hagymahéjas festés, hiszen ez egy mély piros, barnás színt ad a tojásnak, kéznél is van mindig, olcsó is. De használnak bodzát a sötétebb szín nyeréséhez, illetve különböző fakérgek főztjét, mellyel a sárga számos árnyalata hozható ki. A Gyímesekben például kizárólag piros tojást festenek. De Háromszéken, és itt Vajdahunyadon is előszeretettel használták a piros, fekete, sárga kombinációt. Kárpátalján pedig aranyos tojásokat hímeztek. Írókával felvitték a tojáshéjra a viaszos mintát, majd aranyporral szórták be. Manapság a színskála is egészen változatos lett.

– Melyek a hagyományos magyar minták?

–  Alapjában a növényi motívumok. De minden vidéknek megvan a sajátos mintavilága. A leggyakoribb a virágos díszítés: tulipános, szegfűs, meggyágas mintákkal találkozhatunk. Van, hogy a kereszténység szimbólumai is megjelennek: Mária, a kereszt, Krisztus vére, kehelyminták. Nem ritkák a szerelmi vonatkozású motívumok: a szíves, égő szíves, páros gerlével, nyúl, kakasformával, virágcsokorral díszített tojások.  Elterjedtek a különböző mértani alakzatok is: kockás, ablakos, körös, öves, táblás, láncos és még sorolhatnánk. A nemzeti vonatkozású motívumok közül legismertebb: a magyar címeres, koronás, zászlós, székely címeres, kardos minták. És az égitesteket is meg szokták jeleníteni a tojásokon: napot, holdat, csillagot. A motívumok többsége stilizált.

– Vajdahunyadon milyen motívumokat festettek?

– Leginkább növényi mintákat, és ezek közül is főleg gyímesit, mert aki még nem találkozott ilyen technikával, könnyebb a gyímesit megírni, mint  a mondjuk a háromszékit. Mert több beosztás van a tojáson, kisebb felületeket nyerünk és könnyebb a mintát beleírni.

– Ön mikor, hogyan ismerkedett a tojásírással?

– A csernátoni Haszmann Pál múzeum mellett működik egy népfőiskola, amely számos nyári tábort szervez. Egy ilyen alkalommal hívtunk meg Magyarországról egy tojásíró asszonyt, és a családunk valamennyi nőtagja megtanulta a tojásírást. Az íróka leginkább nekem jár a kezemben, illetve az unokatestvéremnek, akivel közösen tartjuk a tojásíró alkalmakat az érdeklődőknek.

– Ön alapjában bútorfestő. Ez azért rásegít a sikeres tojásírásra.

– A bútorfestés valóban ad egy alapot. De bárkiből lehet bútorfestő, tojásíró. Nagyon sok gyakorlat kell hozzá és akkor kialakul.

– Remélhetőleg egyre többen bátorkodnak majd kipróbálni, begyakorolni ezt a hagyományos tojásdíszítő technikát. Köszönjük a vajdahunyadi foglalkozást. Áldott ünnepi készülődést kívánok!

– Én is minden jót kívánok, és boldog ünnepet!