Történelmi megemlékezés a belső várban

Déva önkormányzata első ízben emlékezett meg hivatalosan a város felett magasló középkori erődítmény 1849-es pusztulásáról. – Úgy gondolom, ez magától értetődő gesztus, hiszen Déva vára nem csupán a megyeszékhely, de az egész térség egyik legjelentősebb műemléke, amely turisták ezreit vonzza ide, és részese volt az elmúlt évszázadok szinte minden jelentősebb történelmi eseményének. Fontosnak tartjuk a vár megőrzését, turisztikai értékesítését. Idén uniós finanszírozásra nyújtottunk be pályázatot a vár belső udvarának rendbetételére. Bízunk benne, hogy törekvésünk sikeres lesz, és jövőre már a helyreállítás közepette emlékezhetünk meg a vár pusztulásának 170. évfordulójáról. A belső várudvar rekonstrukciója azonban nem lesz rövid művelet. A tervek szerint négy évre terjednek majd a munkálatok. De addig is arra törekszünk, hogy minél változatosabb és tartalmasabb programot kínáljunk a vár látogatóinak – fogalmazott Pogocsán Ferdinánd alpolgármester, a helyszínen köszöntve a várudvarba érkezőket. Az évforduló kapcsán ugyanis az önkormányzat rövid időre megnyitotta a látogatók előtt a dévai vár belső udvarát is.

A rendezvényen köszöntőt mondott Cristian Răcăşan, a dévai vár adminisztrátora is, majd Ionuţ Cosmin Codrea, a dévai múzeum régésze tartott rendkívül érdekes előadást a vár 169 évvel ezelőtt történt pusztulásáról, annak előzményeiről, illetve a romok további sorsáról. – 1849. augusztus 13. jelöli azt a drámai napot, amikor az Erdély történelmének számos momentumában fontos szerepet játszó közel hatszáz éves dévai vár megsemmisült. Ezért érdemes feleleveníteni az e falak között zajlott eseményeket, királyok, fejedelmek, kiemelkedő történelmi és vallási személyiségek életének ide kötődő mozzanatit – indította előadását a dévai régész. Röviden kitért az első ízben 1264-ben említett királyi vár történetére, az erdélyi vajdák, majd fejedelmek eszközölte építkezésekre. Majd részletesen ismertette az 1848–49-es forradalom és szabadságharc dévai eseményeit.  A Kemény báró szolgálatában állt Sava Popovici Săvoiu tanító és Czecz János honvéd tábornok korabeli feljegyzéseire hivatkozva elmondta: a 18. századtól császári fennhatóság alatt álló dévai várat a honvédek első ízben 1849 februárjában kísérelték meg bevenni. Az első nekifutás azonban kudarccal végződött. A megerősített honvéd sereg további három hónapig ostromolta a várat a közeli szőlősök felöl, míg a kiéhezett osztrák csapat május 27-én szabad elvonulás mellett feladta a várat. A honvédek 16 hétig hordták fel az élelmet és lőszert a vár falai közé, hogy hosszú távon biztos erődöt jelentsen számukra. Máig tisztázatlan körülmények között azonban augusztus 13-án felrobbant a vár. Ionuţ Codrea régész a fent említett Săvoiu feljegyzéseit idézve, mondta: földrengésszerű dörgés rázta meg a várost, és a vár hatalmas füstfelhőbe burkolózott. A lőszerraktár a honvédek fegyelmezetlensége miatt robbanhatott fel. A korabeli mendemondák szerint viszont egy osztrák katona szerelmi bosszúból robbantotta fel az erődítményt – fogalmazott a régész. A várbeli megemlékezésen jelen volt a dévai Bethlen Gábor helytörténeti kör néhány tagja is. Barra Árpád nyugalmazott tanár, helytörténész nagyra értékelte az elhangzó előadást, majd hozzátette: véleménye szerint az osztrákok kivonulásuk előtt aknázták alá a várat, ez okozhatta a pusztulást. – Egyrészt a kuruc lázadások után az osztrák uralom részéről bevett szokássá vált az ellenállást tanúsító vagy arra alkalmas várak elpusztítása, másrészt a robbanás nem a lőszerraktár környékén okozta a legjelentősebb károkat, hanem a vár különböző, egymástól távolabb eső részeit is megsemmisítette – magyarázta érdeklődésünkre a helytörténész. Issekutz Antal későbbi dévai polgármester visszaemlékezéseit idézve, Ionuţ Codrea megemlítette: a vár robbanása során szétrepülő kövek egy része a város főteréig ért, ahol többek közt az akkor még álló örmény templom tetőzetét is károsították.

A vár utóéletéről szintén sok érdekes információt mondott el a dévai régész, kiemelve a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat kitartó munkáját, mellyel a várat, illetve a várhegyet gondozásba vették, megmentve azt a teljes pusztulástól.

A történelmi megemlékezést követően a helyi ortodox kórus adott elő egyházi zeneműveket, majd a dévai lovagrend néhány képviselője civilben, kard helyett virággal tisztelgett a vár hajdani lakói előtt. A rendezvény lejártával a még romos belső várudvart biztonsági okokból újra lezárták.