Tőzmiske községben mindenki dolgozik, komoly fejlesztések

Nagy Sándorral, a Simonyifalvát, Vadászt és Bélzerindet is adminisztráló Tőzmiske alpolgármesterével az elmúlt évet értékeljük, a jövőbeli terveket, elképzeléseket vesszük számba.

Félezer táblagép a községben

– Vadászon működik még a magyar nyelvű óvoda és elemi iskola?

– Természetesen, működik, csakhogy oda is sok vegyes házasságból származó gyermek jár, ezért nem biztos, hogy magyarul fognak továbbtanulni. Sokan azért adják oda a gyermeküket, mert kapják a magyar államtól a 22 ezer forintos támogatást. Bélzerinden egy feketegyarmati, Vadászon manapság is Szívós Irén tanítónő oktat az elemi iskolában. Hozzáfűzöm: a polgármesteri hivatal sikeresen pályázott, ezért a község minden diákja kapott egy-egy új táblagépet, ugyanakkor minden osztályba interaktív táblákat szereltünk fel.

– Az elemis kisdiákok is kaptak egy-egy táblagépet?

– Igen, hiszen a Tőzmiskei Polgármesteri Hivatal pályázott, községi szinten összesen 500 táblagépet osztottunk ki. Minden egyes táblagép EU-s címkével rendelkezik, csak az iskolában használhatják őket, nem szabad hazavinni.

– Ezek szerint rendszergazdát is alkalmaznak?

– A projektben szerepelt a táblagépeknek a felszerelése, üzembe állítása is. Közülük kettő hibás volt, azokat kicserélték. A beruházás értéke megközelíti a 400 ezer lejt, mivel azonban pályázati úton nyertük, a községnek csupán az érték 5%-át kellett biztosítania.

– Más, folyamatban lévő pályázataik vannak-e?

– Hogyne, az elkezdett utcaaszfaltozási projektünk még folytatódik, miközben a Tőzmiskén, Vadászom és Simonyifalván áthaladó megyei rangú útnak az aszfaltozása Arad Megye Tanácsának a hatáskörébe tartozik.

– Manapság a községben hány utca vár még aszfaltozásra?

– Ha meghagyták volna a régi árakat, akkor a község minden utcája aszfaltburkolatot kaphatott volna. Mivel azonban megnőtt az érték, le kellett vágni összesen 3 kilométert elosztva minden településen, ezért néhány kisebb zsákutca egyelőre aszfaltburkolat nélkül marad. Bélzerinden azonban minden utca aszfaltos, sőt még a temető utcája is aszfaltburkolatot kap.

– Más fejlesztés folyik-e?

– Hogyne, napelemes projekten dolgozunk, melynek jóvoltából a polgármesteri hivatal világítása napelemes kollektorokkal történne, ami úgy lehetséges, hogy tavaly megvásároltunk egy telket a községháza mögött, ahova fel akarjuk szereltetni a napkollektorokat, amelyek villanyáramot termelnének. A vadászi két iskolának a korszerűsítésére is pályázni kívánunk. Ugyancsak pályáztunk kerékpárút megépítésére Vadász és Simonyifalva között, de ki szeretnénk bővíteni Tőzmiske felé is. Tavaly a temetőkerítések miatt kissé elmaradtunk a járdaépítéssel, ezért folytatni kívánjuk főként Simonyifalván, mert Vadász és Bélzerind e tekintetben jobb helyzetben van.

– Tavaly tudtommal nem szerveztek falunapot…

– Lehetett volna, de kifutottunk az időből, ugyanis Vadász testvér-egyház kapcsolatokat ápol a magyarországi Köröstarcsával, csakhogy a találkozót későre tudtuk volna megszervezni, ezért azok idősebbek lévén, lemondták. Ha amúgy se lehetett megszervezni, lemondtuk a szüreti bált is. Mivel két évig a pandémia okán a községben nem lehetett lakodalmat szervezni, Simonyifalván tavaly behozták a lemaradást. Az elmúlt években a község is segítette a vadászi református templom felújítását, amit a Teleki Alapítvány támogatott, de az ablakokat és az ajtókat a hivatal és a lakosság hozzájárulásával újították fel. Mivel az műemlék, a 8 ablak és az ajtó felújítása 70 ezer lejbe került. A kazettás mennyezet is műemléknek számít, sokba kerül, sokáig tart a felújítása. Ugyanakkor a simonyifalvi római katolikus templom felújítását is támogatta a polgármesteri hivatal 30 ezer lejjel. Sajnos, még mindig nem oldódott meg a Simonyifalvát Apátival összekötő megyei útnak a felújítása, amihez a támogatást már 10 éve ígérik. Reméljük, most már meg is valósul.

– Tavaly milyen fejlesztéseket sikerült a község magyaroklakta településein kivitelezni?

– A tavalyi eléggé gyümölcsöző év volt számunkra, hiszen az iskolaépületek felújítására komoly összegeket sikerült lehívnunk. Ezzel párhuzamosan önerőből is fejlesztettünk, a települések temetőiben lévő ravatalozók szabad teraszait sikerült fóliával szigetelnünk, hogy a szertartások idején jobb feltételek között tartózkodhassanak a résztvevők.

– Összesen hány ravatalozóról van szó?

– Minden településen, azaz Tőzmiskén, Simonyifalván, Bélzerinden, illetve a Vadászon épült két ravatalozót is elszigeteltük, hogy hideg, illetve esős időjárás esetén se legyenek a résztvevők kitéve az időjárás viszontagságainak.

– Tudtommal Vadászon régebben megrongálták a sírokat, illetve a temetőbe engedték legelni a lovakat. Manapság ilyesmi nem történt?

– A község rendszeresen lekaszálja a vadászi temetőben is a szabadon lévő területeket és megszüntettük a lovak temetőbeli legeltetését. Természetesen háztartási szemét manapság is keletkezik, de azt rendszeresen elszállítják. Olyankor kell fokozottabban odafigyelni, amikor haláleset történik…

– Tudtommal, halálesetek alkalmával a romák nagy halotti tort szerveznek a temetőben…

– Az már megszűnt, mert az ottani romák túlnyomó többségét megtérítették a pünkösdisták, ezért fegyelmezett, józan életmódot folytatnak, a legtöbben dolgoznak. Én immár 33 éve állategészségügyi technikusként rendszeresen járom a község minden települését, ezért ismerem az embereket. Visszatérve a temetőkre, mind elé betonkerítést építettünk, ami a községnek összesen mintegy 600 ezer lejébe került, de manapság minden temető kulturált feltételek között működik.

– Más fejlesztéseket sikerült-e kivitelezniük?

– A polgármesteri hivatal mellett építettünk egy nagyobb garázst az iskolabuszok részére. Az a gondunk, hogy a bélzerindiek nem a helybeli iskolába járatják a gyermekeiket, oda manapság csupán 3 diák jár, ezért az új tanévtől valószínűleg megszűnik az ottani oktatás azzal együtt, hogy felújítottuk az épületeket. Az ottani szülők ugyanis Vadászra magyar vagy Tőzmiskére román nyelvű iskolába adják a gyermekeiket.

– De hát miért román nyelvűbe, hiszen Bélzerind volt Arad megye legmagyarabb települése. Talán manapság megváltozott a helyzet?

– Igen, megváltozott, mert ott 8-10 ezer euróért jó állapotban lévő házat lehet vásárolni, ezért nem csupán Arad és Bihar, hanem még Hunyad megyéből is odatelepülnek, főként román családok.

– A községi költségvetésből milyen fejlesztéseket sikerült még megvalósítaniuk? 

– Abból a bélzerindi iskola is újra lett fedve, a többi iskolát is karban tartjuk, a simonyifalvi iskola mellé új fáskamrát építettünk, hasonlót kell építenünk idén a vadászi óvodához, továbbá a polgármesteri hivatalhoz is.

– Mit szeretne még az elmondottakhoz toldani?

– Fontos lenne tudatni a lakossággal, hogy oltassák be a házőrző kutyáikat, amelyeknek a fülébe mikrocsipet kell rögzíteni, illetve az udvarban kell tartani. Amelyik az utcára megy, az kóbor kutyának számít és a törvény szerint azok számára kutyamenhelyet kellene építeni, ami igen sok anyagi és emberi ráfordítással járna. Éppen ezért a község üzleteiben, illetve autóbuszmegállóiban hirdetjük: mindenki tartsa az udvarban a házőrző kutyáját!

– Van-e sok munkanélküli s községben?

– Nincs, sőt szociális támogatásban is kevesen részesülnek, hiszen a környékbeli kábelgyárak alkalmaznak mindenfajta munkaerőt. Példának okáért, csupán Kisjenőben szükség lenne mintegy 400 munkásra. Összesen mintegy 20 család kap szociális támogatást, mert a tagjai már idősek és betegek ahhoz, hogy munkát vállaljanak.

– Idén lesznek-e kulturális programok?

– Tervezzük minden településen megszervezni a falunapokat, a támogatásukért pályázatokat készítünk. Mindazt, amit elmondtam, Haász Tibor polgármesterrel történt egyeztetés alapján tettem. 

– Köszönöm szépen a tájékoztatót!

– Én köszönöm a lehetőséget.