Tüntetés az autonóm Bánságért és Székelyföldért

Július 20-án este mintegy ötven-hatvan temesvári magyar tüntetett a Bánság és a Székelyföld autonómiájáért az épülő Újezredév Református Központ udvarán. 

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Újezredév Református Központ és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezte megmozduláson az EMNP helyi képviselői és szimpatizánsai vettek részt, Autonóm Bánság és Székelyföld, Merjünk nagyok lenni szövegű transzparensekkel, magyar és székely zászlókkal felszerelkezve. Az RMDSZ Temes megyei szervezetének képviselői nem vettek részt az autonómiatüntetésen.

A rendezvény résztvevőit Gazda István, az Újezredév gyülekezet lelkipásztora köszöntötte, aki szerint az épülő református központ kertjénél alkalmasabb helyett nem is találhattak volna Temesváron a rendezvény lebonyolítására.  „Itt is valami épül, ami a mi megmaradásunkat szolgálja – mondta Gazda István –, egy vár épül, ami a temesvári és a bánsági szórványmagyarság megmaradását kívánja szolgálni. Azért gyűltünk ebben a majdani várban össze, hogy valami mellett és valami ellen fellépjünk. Kiállunk a székelyföldi területi autonómia mellett, mert meggyőződésünk, hogy ez a Székelyföld a székely emberek megmaradását fogja szolgálni. Székelyföld jelenleg Románia elhanyagolt gyarmata, ahol azért olyanok az állapotok, amilyenek, mert a székely nép nem maga rendelkezik saját sorsáról. Mi itt a szórványban a székelyföldi területi autonómia mellett foglalunk állást. Másrészt azért gyűltünk össze, hogy a Székelyföld feldarabolását célzó román regionalizációs kísérlet ellen emeljük fel a szavunkat. Ha kevesen is, de annál nagyobb lélekkel, szolidaritásunkról biztosítjuk a székelyföldieket, mert felelősek vagyunk egymásért, mert minden magyar felelős minden magyarért!”

Kása Zsolt Temes megyei EMNP-elnök beszéde során hangsúlyozta: „ma Erdély 115 településén gyűltünk össze egy időben, azért, hogy békésen és civilizáltan, a demokrácia játékszabályait tiszteletben tartva álljunk ki érdekeink mellett. Azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük: nem értünk egyet semmiféle olyan közigazgatási területi felosztással, ami nem a hagyományos történelmi régiókra alapszik. Ezek a történelmi régiók évszázadok óta léteznek, nincsen szükség arra, hogy a román kormány új régiókat találjon ki és rajzoljon a térképre. Kérjük, hogy a történelmi régiókat állítsák vissza és ezeknek igazi autonómiáját, önrendelkezését biztosítsák. Ez nekünk, bánsági magyaroknak is nagyon fontos. Mi itt a Bánságban akarjuk eldönteni, hogy mit akarunk csinálni, mire költjük a pénzünket, ne arra várjunk, hogy Bukarestből csöpögtessenek vissza összegeket. Ez a velünk együtt élő román többségnek is fontos lenne, ezért meg kell keressük azokat a román embereket, szervezeteket, akik számára fontos a Bánság autonómiája. Ugyanakkor azért gyűltünk össze, hogy kifejezzük a szolidaritásunkat a Székelyföld autonómiája mellett. A román kormány figyelmen kívül hagyja az ott élő lakosok véleményét és akaratát. A székelyeknek joguk van az etnikai alapú autonómiára és arra, hogy saját erőforrásaikkal gazdálkodjanak. Székelyföld, Bánság, Partium, Erdély egésze sokkal többre képes. Meg kell adjuk az esélyt, hogy Erdély azoké legyen, akik lakják. Legyen Erdély az erdélyieké!

 Dr. Bodó Barna egyetemi tanár, politológus példabeszéddel, a svájci rétormán közösség példájával illusztrálta az autonómia, az önrendelkezés előnyeit. A svájci kantonrendszer lehetővé tette az 50 000-res lélekszámú rétoromán közösség megmaradását évszázadokon keresztül. „A rétorománok 300 évvel ezelőtt is 50 000-ren voltak, ma is ennyien vannak. Ötvenezer ember nem fogy – mondta Dr. Bodó Barna. – Temes megye magyarsága 1992-ben 62 000 lelket számlált, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ma már csak 36 000-ren vagyunk. Egy emberöltő alatt 40%-kal csökkent a temesi magyarság lélekszáma!” Mi a különbség, hogy lehet az, hogy egy 50 000-res közösség Svájcban megmarad, nem fogy, egy 62 000-res közösség a Bánságban 20 év alatt 40%-os demográfiai veszteséget mutat? – tette fel a kérdést dr. Bodó Barna, aki szerint a svájci kantonrendszer területi autonómiát jelent, illetve azt, hogy a rétorománok lakta területen mindenki meg kell tanulja a helyi rétoromán nyelvet. St. Moritz nyelve a rétoromán, ott mindenkinek beszélnie kell a helyi nyelvet – ez a titka a kis közösség megmaradásának évszázadokon keresztül. „Akkor biztosíthatjuk a közösségeink jövőjét – mondta dr. Bodó Barna –, és ezt a román nyelvcsalád legkisebb tagjával bizonyítom, ha mindent, ami velünk kapcsolatos, azt el tudjuk dönteni, vagy beleszólásunk van, hogy mások ellenünkre ne döntsenek, vétójogunk van a mi dolgainkban. Az etnikai alapú területi autonómia nem azt jelenti, hogy a más anyanyelvűeknek el kell onnan menni, hanem azt, hogy annak meg kell tanulnia a többségi nyelvet!”

A rendezvény utolsó szónoka, Balaton Zoltán felolvasta az EMNT-nek és az EMNP-nek a román kormányhoz intézett petícióját. Befejezésül a békés autonómia tüntetés résztvevői elénekelték a székely és a magyar nemzeti himnuszt.