Augusztus 25-én déli 12 órakor búcsús szentmisét tartanak a piskitelepi Szent István római katolikus templomban. A maroknyi közösség lelkesen készül az ünnepre, nem csupán az ilyenkor szokásos nagytakarításra került sor a teplomban, hanem a korábbi évekhez hasonlóan idén is áldozatos munkával szépítgetik Istennek a házát.
– Tulajdonképpen 4-5 évvel ezelőtt fogtunk neki a templom felújításának – mondja Tóth János, csernakeresztúri plébános, a piski egyházközség beszolgáló lelkipásztora. A munkálat a torony külső javításával kezdődött. Első nekifutásra félig sikerült ezt elvégezni, a rákövetkező évben azonban teljes mértékben megújult a torony. Aztán a boltozatát javították. – A templom 1885 júniusa és 1886 augusztusa között épült. A Nagyágon született és 6 éves korától Piskin nevelkedett Lönhárt Ferenc erdélyi püspök nagy odaadással támogatta a templom megépítését, és 1886. augusztus 20-án ő szentelte fel Szent István tiszteletére. Ezt megelőzően a szentmiséket egy vasúti csarnokban tartották – meséli Tóth János atya, rövid történelmi kitérővel egészítve ki a templom történetét. – Piskitelep valójában az 1800-as évek derekán született, amikor eldöntötték, hogy Dédács és Ópiski között épül meg a vasúti csomópont. Ez nem csupán a több irányból befutó vonalak találkozását jelentette, hanem vasúti kocsi- és mozdonyjavító műhely is létesült itt. így született meg Piskitelep, ahová lengyel, cseh, magyar, osztrák, sőt boszniai szakemberek is érkeztek. Itt letelepedtek, és pezsgő vallásos-kulturális élet alakult. Az akkori feljegyzések szerint a századfordulón 2-3000 főt számlált az egyházközség. Dalárda, sportegylet, segélyszervezet, olvasókör működött. Az 1889-ben felszentelt templomot már másfél évtized múltán „kinőtte” a közösség. 1904-ben két mellékoltárral és szentéllyel bővítették. Az épülettoldások egy évszázad alatt meglazultak, a boltív megrepedt. – Tavalyelőtt ezt is kijavítottuk, és hagytuk egy esztendeig, hogy lássuk, mozognak-e még a falak. Tavaly sikerült belülről is kifesteni a templomot. Idén a padokat festettük újra, és kicseréltünk egy közel három méter magas oldalajtót – összegez a plébános, aki a dél-erdélyi szórványban szolgálva folyton szembesül a ténnyel, hogy kis létszámú közösség körében csak sok türelemmel és apró lépésekkel lehet haladni. Ehhez társul még a kitartó ima, a vasárnapról-vasárnapra elmondott biztató szentbeszéd, mely immár magyarul és románul is elhangzik a piski templomban. – Ma már kevesebb mint egy tizedére csappant a hajdani közösség. A hívek száma 80-100 között mozog. Nagyobb ünnepekkor 150-en is összegyűlünk. Eljönnek a közeli településekről is, mert itt mindig délután, kora este vannak az ünnepi szentmisék. Ez sokaknak megfelel, különösen a kisgyermekeseknek, akik karácsonykor, húsvétkor nem tudják végigülni az éjfélbe nyúló szertartást. Itt kora este véget ér, mert sietnem kell Csernakeresztúrra. A vasárnapi szentmiséket is két nyelven mondom. A helyiek körében sok a vegyes házasság. A magyar iskolát az 1960-as évek elején egy tollvonással megszűntették. Bogdán Ilona tanító néninek egyik napról a másikra románul kellett tanítania a gyermekeket. Így ma már nincs itt magyar oktatás. A gyermekek alig értenek magyarul. Egy ideig a Szent István közösségi házzá alakított plébánián foglalkozott egy tanárnő a magyar gyermekekkel. De az elmaradt. Mostanában inkább átutazó erdélyi és magyarországi fiataloknak biztosítunk itt szállást. A napokban pedig a petrozsényi Caritas által szervezett gyermektábor zajlott itt. De a magyar szó ritkul a környéken.
A hívek által Jani atyának szólított plébános azonban nem adja fel. A templomfelújítás terén is sorolja a sürgős teendőket: hamarosan kicserélik az öt csillárt, a gyóntatószéket is felújítják, és nagyon szeretné a besötétült oltárképet is restauráltatni. Mert meggyőződése, hogy Piskin van jövő. Ha ünnepekkor a környékről vagy távolabbról érkezők is töltik meg a templomot, azért néha szinte zsúfolásig telnek a padok. – És azt hiszem nem az a feladatom, hogy siránkozzak, hanem bizakodással szolgáljak a jó Istennek itt is, ebben a kicsiny közösségben, ahol, ha apránként is, de kitartóan újítjuk fel a templomot – vallja Jani atya. A templomból kifele jövet pedig már a márvánnyal szigetelt templomfal szellőzésének megoldását fontolgatja. Ami nem apró munka. És hosszú távra szól...
Hozzászólások