Van élet a B oldalon – sőt, talán éppen akkor kezdődik igazán

Az újrakezdés lehetőségéről, családról, a könyveiről, a televíziózásról, anyaságról, nagymamaságról, válásról, mozgásról, életmódról és arról is beszélt Jakupcsek Gabriella szeptember 13-án Aradon, hogy miként lehetünk szinkronban a korral egy olyan világban, amely hajlamos életkorok és szerepek alapján megítélni bennünket.

Magyarország egyik legismertebb és legnépszerűbb televíziós műsorvezetője, Jakupcsek Gabriella nem szorul különösebb bemutatásra. Felkészültsége, alapossága, jellegzetes kérdezési stílusa és közvetlensége évtizedek óta összeforrt a televíziózással. Az Aradi Magyar Napok egyik programjaként ezúttal nem a televízió képernyőjén, hanem közvetlenül a közönség előtt beszélgetett vele Pálfi Kinga aradi riporter és tudósító – teltház előtt.

A beszélgetésen hamar kiderült: Jakupcsek Gabriella nem csupán kérdezni tud jól. Ugyanilyen őszintén, humorral és öniróniával beszél saját tapasztalatairól, sikereiről, nehézségeiről, anyaságról, nagymamaságról, magánéletről, válásról, újrakezdésről, mozgásról és életmódról. Szóba kerültek könyvei is, amelyekben éppen ezekből az élethelyzetekből, történetekből és találkozásokból építkezik.

„Mindig dühből írok könyvet” – árulta el Jakupcsek Gabriella, és könyvei valóban olyan kérdésekből születtek, amelyek valamiért nem hagyták nyugodni.

A napos B oldal – Van élet a 40 után című kötet az érett nők lehetőségeiről, az újrakezdésről és az önazonosságról szól. Arról a korról, amelyet a társadalom sokszor indokolatlanul szigorú mércével mér.

„Egy nő, ha egy nőt bántani akar, akkor két dologgal teszi: a korával és a súlyával” – fogalmazott. Szerinte a negyven feletti nő egy idő után mintha elkezdene „láthatatlanná válni”. Pedig éppen ekkor válik igazán fontossá, hogy felismerje: az élet második fele nem valamiféle lejtmenet, hanem egy új, sok szempontból szabadabb korszak.

A beszélgetés egyik visszatérő gondolata volt a párbeszéd fontossága. Jakupcsek Gabriella szerint sokszor éppen a beszélgetésekből, más emberek történeteiből tanulhatunk a legtöbbet.

„Vannak emberek, akikkel mindig jó beszélgetni, akik rálátnak a világra, akiktől lehet tanulni.”

A beszélgetés ugyanis nem pusztán kommunikáció: lehetőség arra, hogy más nézőpontokat is megismerjünk, és ezáltal saját problémáinkat is más fényben lássuk.

Éppen ezért tartja nagy hiánynak a mai televíziózásban a klasszikus talkshow műfaját. Szerinte a civil ember ma sokkal kevésbé találkozik a képernyőn a hozzá hasonló emberek valódi élethelyzeteivel. Hiányoznak a hétköznapi történetek, a valódi problémák, de ugyanígy azok a pozitívumok is, amelyekből erőt meríthetnénk.

A Csakazértis szerelem című könyvében a párkapcsolatokról és a kiteljesedésről gondolkodik – érettebb korban. A kiindulópont egyszerű, mégis egyetemes: minden ember arra vágyik, hogy szeressen és szeressék. De vajon hogyan lehet ezt jól csinálni? 

A kötetben olyan emberek történetei kaptak helyet, akik ötven-, hatvan-, hetven- vagy akár nyolcvanévesen is képesek voltak újra megnyitni a szívüket. Van, aki hosszú évtizedeken át élt házasságban, más pedig életének későbbi szakaszában talált új társra.

A történetek egyik legfontosabb közös tanulsága, hogy a szeretetre való képesség nem életkor kérdése.

A Jóanyád! – Szülői szerepben a B oldalon már egy másik, mégis szorosan kapcsolódó életterületet jár körül: az anyaságot, a szülő-gyerek kapcsolatot és a nagymamaságot.

Amikor megszülettek az unokái, Gabriella maga is megtapasztalta a társadalmi elvárások erejét. „Miért dolgozol még? Miért nem vagy nagymama?” – idézte fel azokat a kérdéseket, amelyekkel akkoriban gyakran találkozott.

A beszélgetés során a magánélet, a család és a munka egyensúlya is szóba került. Számára fontos, hogy a körülötte lévő dolgok rendben legyenek, miközben igyekszik megtalálni az egyensúlyt a munkája és a családja között.

És bár saját bevallása szerint nem feltétlenül tartja magát határozott embernek, egy dolgot megtanult: kijelölni a saját határait.

Talán ez is a B oldal egyik legfontosabb tanulsága: bizonyos életkor után egyre kevésbé kell megfelelnünk mások elvárásainak, és egyre fontosabbá válik, hogy tudjuk, mi fér bele az életünkbe, és mi nem.

A közönség kérdéseire is készséggel és természetes közvetlenséggel válaszoló Jakupcsek Gabriella egyik legerősebb gondolata az előítéletekhez és a mások véleményétől való félelemhez kapcsolódott.

„Az emberek többségének az életét az előítéletek nyomorítják meg. Valószínűleg meg kell érni arra is, hogy ez a »mit fognak szólni« ne érdekeljen. Úgysem neked szólnak, a hátad mögött mondják. Így élni, hogy majd mit fognak szólni, fölösleges.”

A mondat talán többet mond el a B oldal filozófiájáról, mint bármilyen életvezetési tanács. Mert egy bizonyos ponton túl nem az a kérdés, hogy mások szerint hogyan kellene élnünk, hanem az, hogy mi magunk mit szeretnénk kezdeni az előttünk álló évekkel. És ebben a tekintetben a B oldal valóban lehet napos.

A beszélgetés hangulatát végigkísérte Jakupcsek Gabriella közvetlensége, humora és önazonossága. Nem egy távoli televíziós arc ült a közönség előtt, hanem egy olyan nő, aki saját tapasztalatairól, döntéseiről, hibáiról és újrakezdéseiről is képes nyíltan beszélni.

A több mint egyórás beszélgetés végére pedig az is világossá vált, hogy Jakupcsek Gabriella számára a kor nem lezár valamit, hanem új kérdéseket nyit meg. A munka, a család, a szeretet, a párkapcsolatok, az anyaság, a nagymamaság vagy éppen az önazonosság mind olyan témák, amelyekről nincs végleges válasz – csak történetek, tapasztalatok és beszélgetések.

A kellemes hangulatú találkozó a Pro Identitas Egyesület és az Arad Megyei RMDSZ támogatásával valósult meg.