Vas-Zoltán Iván temesvári jubileuma

Vas-Zoltán Iván, rendező, színész és dramaturg Toronto és Temesvár földrajzi koordinátái között rendezett már New Yorkban, Budapesten, Zalaegerszegen, Pécsett, Nyíregyházán, Debrecenben, Szegeden, Békéscsabán és más helyeken is, de temesváriak, s a Csiky Gergely Színház művészei azt hiszik, hogy Bega-parti városban érzi igazán otthon magát és ragaszkodó szeret köti a társulathoz. Az 1990-es évek közepén, amikor lehetőség nyílt a diktatúra alatt számban és művészi erőben megfogyatkozott együttes újjászervezésére, a színház „talpraállításá”-ra, jelentős szerepet vállalt a társulatépítő munkában, évente két rendezéssel segítve a krónikus rendezőhiánnyal küszködő intézményt. 1995 szeptemberében egy zenés mesekomédiát, a Szélkötő Kalamónát és Wassermann-Leigh-Darion népszerű musical-jét, La Mancha lovagját állította színpadra a játékos kedvű, fiatal, az akkori idők legjobb temesvári társulatával (román sajtóvélemény). Sőt velük tartott a bukaresti turnéra is, amikor az útviszonyok miatt lemaradt díszlet hiányában, üres színpadon hódították meg a fővárosi nézők lelkét. A következő évben ismét két premierrel ajándékozta meg a temesváriakat: a Szépség és szörnyeteg (szerzők: Marton Gábor és Vas-Zoltán Iván) mesejátékkal valamint a Vértestvérek (Willy Russell) musical remekbe sikerült előadásával, amelyet a sajtó olyan játéknak látott, „amely egyszerre jelent örömöt a közönségnek, a színésznek és a rendezőnek.” 1997-ben előbb John Fowles regényének, A lepkegyűjtőnek maga készítette adaptációját rendezte a Csiky Gergely Színházban. Izgalmas témát vitt színpadra: a férfi és a nő örök párharcát, a szép és a gonosz megjeleníthető változatait. Majd Dés-Geszti-Békés nagysikerű musical-jére, A dzsungel könyvének színpadi változatára özönlött a közönség színházba. Az őserdőben felcseperedő Maugli emberré válásának izgalmas történetében megtalálta a minden korosztályhoz szóló üzenetet, az emberek és a vadak világának összevetésében pedig mindenki számára megfontolandó tanulságot közvetített.Néhány év szünet után, 2001-ben Pam Gems Edith és Marlene című regényének színpadi adaptációjával, két tehetséges színésznő Lehoczky Andrea és Ráduly Katalin zenés játékával hívta fel magára ismét a Béga-parti város közönségének figyelmét. A következő év januárjában pedig az újra alaposan megfiatalodott, felfrissült társulattal sikerre vitte Stein-Bock-Harnick zeneművét, a Hegedűs a háztetőnt. Tevje, a Kijev melletti kis tanyán élő zsidó tejesember sorsán keresztül a tragédiákon túlmutató reményre, bölcsességre és derűs életszemléletre kínált rendkívül vonzó példát. Innen pedig egyenes út vezetett, a magyar rockopera, István, a király (szerzők: Szörényi Levente és Bródy János) produkcióhoz. Szerencsés körülmény volt az is, hogy a közben eltelt három év alatt a társulat újabb fiatal generációval erősödött. Ennek az izmos, ütőképes, tehetséges társulatnak megvan az esélye, hogy sikerre vigye Vas-Zoltán Iván sorrendben immár tizedik temesvári rendezését, a Rémségek kicsiny boltja című horror-musical-vígjátékot. A tíz sikeres produkcióból a kevésbé beavatottak is kihámozhatnak néhány rendezői „titkot”. Vas-Zoltán Iván a temesvári társulatban gondolkodva választja ki a darabot, minden szerepre van kiszemelt színésze. Jól tudja, hogy tőle sikert vár a szakma s szórakoztató előadást a közönség. Erre is van receptje: soha nem tűz műsorra érdektelen darabot, hanem olyat választ, aminek izgató, olykor kényelmetlen, de mához szóló kérdésfelvetése fogva tartja a néző érdeklődését, figyelmét és képzeletét. Alkotói csapatában van állandóság. Szívesen dolgozik Werner József és Húros Annamária díszlet- és jelmeztervezőkkel; zenei vezetőt, koreográfust, színészt mindig a szakma élvonalából választ. Előadásai nyitást jelentenek Magyarország művészeti élete és a nagyvilág felé. Rendezései során a színművészek gazdagítják eszköztárukat, előadásait pedig színvonalas, igényes szórakozásként fogadja a közönség. Feledtetni tudja a temesvári színpad és a terem „csúnyaságait”, elhúzódó romosságát, kis és kopott térben is a nagyság élményével ajándékozza meg a nézőt. Egy percig sem kételkedünk, hogy musical-előadásai szuperprodukciók.