Világkiállítás jelenről és jövőről

Fenntarthatóság, lehetőség, mobilitás. Ez a meglehetősen elvontnak tűnő három jelszó körvonalazza a 2020-ra tervezett Világkiállítás tematikáját. A járvány miatt azonban csak tavaly októberben nyitotta meg a kapuit, és heteken belül már csak múlt időben beszélhetünk róla. Nem egész fél év alatt közel kétmillió látogatója volt.

Az általában ötévenként megrendezendő Expo a világ országainak nagy kirakata és demonstrációja arról, amiben kiemelkedőt tud nyújtani állampolgárainak. De legfőképpen arról, hogyan képzeli el a közeljövőt, fenntarthatóságát és gyors reagálásának lehetőségeit az energiaválság, a klímaváltozás, a tömegpusztító járványok és a XXI. század egyéb kihívásainak sodrásában.

A legmegnyugtatóbb talán az, hogy ebből a világraszóló eseményből nem csöpög a politika.

A házigazda most Dubaj, a világ egyik leggazdagabb és leggyorsabban fejlődő régiója.

Több mint 250 ország építette és rendezte be itt a pavilonját, amely talán legnagyobb mágnese a látogatók özönének. Egytől egyig építészeti csoda. Még akkor is, ha a hatalmas kiállítási terület számára a helyet nem a legfrekventáltabb útvonalak mentén jelölték ki. És persze akkor is, ha a pavilon belsejében esetleg túl felületesen tekinti meg a látnivalókat a türelmetlen látogató.

Így volt ez pár évvel ezelőtt Milánóban is. Akkor három teljes nap is kevésnek bizonyult. Szívből örvendtem annak, amit láttam. Ugyanakkor sajnáltam, amit elmulasztottam.

Nos, az említett érzés a dubaji Expo esetében hatványozottan érvényes.

A magyar pavilon viszonylag könnyen elérhető. Fából épült. A Makovecz-féle építészeti hagyományok megőrzésével hónapokig dolgozott rajta közel két tucat ácsmester. Egy cseppnyi vizet sem használtak a munkálatokhoz. Hogy miért? A tartalom ezáltal kapcsolódott a Fenntarthatóság témakörhöz. Bent a magyar ásványvizek és gyógyvizek (strandok, fürdők) népszerűsítését szolgáló kiállítás, és a jövő lehetőségeit felvillantó háromdimenziós filmek kötik le a figyelmet. Az ásványvizek kóstolására is lehetőség nyílik, ugyanis ingyen kínálják. De az igazi meglepetés a pavilon kupolája alatt berendezett „gyógyfürdő” imitációja, amelyet ruhástól kipróbálhat a látogató, és még a nadrágja széle sem lesz vizes.

Sajnos a félszázat meghaladó kulturális műsorok, rendezvények egyikét sem sikerült kifognunk, de végignézésükre amúgy sem lett volna időnk.

A román pavilon is nagyon mutatós. Benn az ország természeti szépségeiből, turisztikai lehetőségeiből, altalaji kincseiből, művészetéből kap ízelítőt a látogató. Mikor felkerestük, éppen díszítették a rögtönzött színpadot egy jeles hazai dzsesszegyüttes délutáni fellépéséhez.

Öt-hat pavilonra futotta még az időnkből. Spanyol, svájci, marokkói, dél-koreai, szaúd-arábiai stb. Az USA hatalmas bemutató tere Milánóban többórás sorállás után óriási csalódást okozott. Most elkerültük.

Az Expo megszervezésében, vonzerejének növelésében az informatikának meghatározó a szerepe. A pontos eligazodást térképek, útjelzők és rengeteg „önkéntes” könnyíti. A járványügyi óvintézkedéseket rendkívül komolyan veszik. Sétáló robotok tucatjai még arra is figyelmeztetnek, ha a maszkom nem takarja az orrom.

Akinek fárasztó a gyaloglás, elektromos rollerrel, kibérelhető kerékpárral, speciális autókkal közlekedhet. A 65 éven felülieknek ingyenes az amúgy borsos belépőjegy. A legtöbb helyen előre engedik az időseket, nem kell várakozniuk a „felkapott” pavilonok előtt kígyózó sorokban.

Mindezek ellenére a milánói világkiállítás nekem jobban tetszett. Meggyőzőbb volt.

Igaz, sokkal többet is láttam belőle.

Szervezési szempontból a dubaji Expo „hozta a formáját”.

A lehetőség és a mobilitás a fenntarthatóság és a haladás alapfeltételei. Erről hamar meggyőződtem. Ugyanakkor még valami megbizonyosodott.

Utódaink dolga sem lesz könnyebb.