Vizsgázmagyar

Minden oktatási rendszernek érdeke tudni, hogy mennyire hatékony és végzősei mennyire felelnek meg a rendszer fenntartója elvárásainak.

Évtizedek óta nemzetközi tudásszintmérő vizsgálatokat is végeznek, amelyekben Románia csak 1989. után vett részt. A mostanában szokásos PIRLS – I–IV. osztályosoknak –, TIMSS és PISA – V–VIII.-osoknak – vizsgálatokon Románia a rangsor vége felé kerül.

Az okok sokrétűek, és az arra hivatott kutató- és oktatásszervező intézmények mindeddig nem találták meg a módját annak, hogy a romániai oktatás eredményessége javuljon.

Magyarországon – ahol a tudásszint-mérésnek és eredményei hasznosításának régebbi hagyományai vannak – minden erőfeszítésük ellenére csak az olvasásértésben sikerült valamelyest javulni.

Ha nyárelő, akkor Romániában vizsgacirkusz.

Kezdődött a VIII.-osok egységes dolgozatírásával. Kiderült, immár sokadszorra, hogy bajok vannak. Az eredmények azt mutatják, hogy a dolgozatok nehézsége és/vagy a vizsgafelügyelet is hibádzik. Ha nem így lenne, akkor nem történhetne meg, hogy amíg románból a résztvevő 215 000 diák 87,2%-a megy át, addig a 11 635 anyanyelvből vizsgázó 96,25%-a. A matematika-feladatlap ismeretében a 72,58%-os átmenési átlag nem meglepő, de az, hogy 3308-an tízesre írtak már igen.

Íme néhány megye bukási aránya: Tulcea 45,6%, Temes 40,2%, Hunyad 37,9%, Hargita 32,36%, Arad 32,2%¸Kovászna 31.5%, Fehér 31%, országos átlag 27,4%, Szatmár, 26,4%, Bukarest 25,99%, Krassó-Szörény 19,9%, és a legjobb Mehedinţi 10,5%.

Sajnos ezek az eredmények nem mérvadóak. Akkor lennének azok, ha összhangban lennének a nemzetközi tudásszint-mérésekkel – de nincsenek –, ha a megyék között nem lennének lényeges eltérések, illetve ha a jegyeloszlásokat ábrázoló görbék hasonlítanának egymásra, de eltérőek.

Az érettségi eredmények a nyolcadikosok országos felmérésénél is szomorúbb képet festettek. Bukott a jelentkezőknek több mint a fele, az átmenők megyénkénti aránya 26 és 67 százalék közötti volt. A legjobbak a videokamerák nélkül vizsgáztató Suceava, Hargita, Szilágy, Botoşani, Olt, Vâlcea megyék. Bár Gorjban és Temesben sem voltak kamerák, eredményeik mégis az országos átlag alattiak.

A pótérettségi előtt a romániai közoktatási vizsgaláz a tanári állásokra pályázókat fogta át.

Az állami közoktatás az Eötvös-féle 1868-as közoktatási törvény óta ismeri az állandó tanítói/tanári állásokra történő pályáztatást, vizsgáztatást. 1880-ban egy magyarpécskai állami tanítói állásra 36-an jelentkeztek a teljes Kárpát-medencéből.

Romániában az 1980-as évek második felében vezették be azt a szokást, hogy az üres állásokra jelentkező tanítókat, tanárokat levizsgáztatták, és ez a gyakorlat mindmáig dívik. Országosan egységes tételek vannak, és a dolgozatokat hol egyetemi, hol más-más megyékben székelő tanfelügyelőségi bizottságok javítják. Az a jellemző, hogy a jelentkezők jelentős része nem írja meg az ötöst, még kevésbé a kinevezhetőségi küszöböt jelentő hetest. Idén 32% kapott ötösnél kisebb jegyet, 38% 5-7 között írt – ez helyettesítői állás betöltését teszi lehetővé –, és csak 30% kapott hetesnél nagyobb jegyet, ami végleges állami tanítói/tanári állásra való kinevezésre jogosítja az érintetteket.

Sajnos a romániai pedagógusképzésnek nagyon sok baja van. Az egyetemek – immár több mint 60 éve – elsősorban szaktudósokat képeznek, legkevésbé tanárokat. A képzés során sehol sem szempont a pedagógusi pályaalkalmasság.

A tanári állások elnyerésére szervezett vizsgákra jelentkezők között szoktak lenni több éve eredményesen tanító, jó nevelő tanítók és tanárok, de szép számmal vannak frissdiplomás pedagógusjelöltek is.

A helyzet tragikomikus. Nincs magyarázat arra, hogy frissdiplomás jelentkezők, akik egy-két héttel korábban védték meg államvizsga dolgozatukat és kapták meg diplomáikat, a tanári-tanítói állások elfoglalására szervezett vizsgákon ne érjenek el átmenő jegyeket.

Ez a helyzet immár huszonöt éve ismétlődik, évről évre, és a jelek szerint nem zavar senkit: egyetemeket, minisztériumot vagy tanfelügyelőségeket, de arra jó, hogy minden nyáron jelképesen föltöröljék Románia földjét a pedagógustársadalommal. Mindenki újjal mutogathat a nemzet napszámosaira, azokra, akiknek a kezében van az ország sorsa jobbra fordulásának a kulcsa.

És közben semmi sem változik, mert ilyen körülmények között nem is változhat.

Pedagógusnak nem az megy, aki meg szeretne gazdagodni. Sajnos az sem, aki tudományos szakmai-pedagógiai babérokra tör. Többnyire olyanok vannak a pályán, akik tudják, szeretik szakmájukat, a gyermekeket és értenek is a nyelvükön.

Hogy ezen belül milyen a romániai magyar összkép, és milyen árnyalatai vannak azt szinte lehetetlen kibogozni. Talán a Pedagógusszövetség megteszi, és azzal is marad. A hazai oktatásszervezés és irányítás ugyanis a román nemzetállam privilégiuma volt, és az is maradt, új oktatási törvény ide, vagy oda. Az oktatás ugyanis, amint már Mária Terézia császárnő is megmondta: politika.

Nagy István, az Erdélyi Nemzeti Tanács Arad megyei elnöke