Winkler kitart az egységes adókulcs mellett

Jóllehet az RMDSZ még nem alakította ki végső álláspontját az egységes adókulccsal kapcsolatosan, Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei szervezet elnöke határozottan kitart mellette.

„Az egységes adókulcs filozófia, milyen államot akarunk”, hangsúlyozta az EP-képviselő hétfői dévai sajtóértekezletén. A filozófia három elemen alapszik: az átláthatóságon és kiszámíthatóságon, a versenyképességen és a középosztály felkarolásán.

Egységes adókulccsal az állami intézmények könnyen átláthatják az adójövedelmeket, míg progresszív adózásnál a folyamat átláthatatlanná válik, hiszen a jövedelmeket be kell sorolni különböző adókulcsokba, ami növeli a bürokráciát és megdrágítja az adóbehajtás állami szerkezetét. Ráadásul az egységes adókulcs kiszámíthatóságot biztosít a vállalkozóknak és a munkavállalóknak egyaránt, míg a progresszív adó éppen az ellenkezőjét, bizonytalanságot és kiszámíthatatlanságot eredményez.

Az ebből fakadó előnyök növelik az ország versenyképességét. A 2004 óta EU-s taggá vált 10 volt szocialista ország közül 7-ben (a 3 balti ország, Csehország, Szlovákia, Bulgária és Románia) egységes adókulcs van, s Magyarország 2011 január elsejétől vezeti be. Amennyiben Románia lemond az egységes adókulcsról, hátrányba kerülne a környező országokkal szemben, a beruházók inkább azokat részesítenék előnyben, éppen a fentebb említett dolgok miatt. Megengedheti magának Románia ezt a luxust, olyan időszakban, amikor a külföldi beruházások létfontosságúak? Lemondana az egyetlen vonzó elemről, amely fokozza versenyképességét, amikor az ország infrastruktúrája, a törvénytiszteleti „kultúra”, az elburjánzott korrupció és a túlméretezett bürokrácia – finoman fogalmazva – nem kimondottan versenyképesség-fokozó tényezők!?

Ráadásul a progresszív adó nem is lenne megoldás az államháztartás megtöltésére. 2004-ben progresszív adózás mellett a jövedelemadókból a GDP 2,9%-a gyűlt be, míg tavaly, gazdasági válság mellett, egységes adókulccsal a GDP 3,8%-a. Arról nem is beszélve, hogy öt év alatt az ország GDP-je szinte megduplázódott.

A progresszív adózás esetleges bevezetésének legelső hatása az adókerülés lenne: számos munkahely átmenne a feketegazdaságba, amivel sem az állam nem járna jól, sem a munkavállalók, mivel a befizetett TB-járulék hiányában saját zsebből kell fizessék az esetleges egészségügyi szolgáltatásokat, s nyugdíjalapjuk sem gyarapodik. A progresszív jövedelemadónak másik hátránya is lenne, hangsúlyozta Winkler Gyula, mivel az nemhogy serkentené a munkavállalási kedvet, hanem visszaszorítaná azt. Ki vállalná több munkát, netán másodállást, hogy az államnak adózzon?

A rendszerváltás után 15 évig Romániában progresszív jövedelemadó működött, de ezáltal – s az összes mellette lévő támogatás ellenére – nem alakult ki a demokrácia és fejlődés gerincét képező középosztály. Ilyesmi csupán az utóbbi 5 évben kezdett kialakulni, s még mindig gyenge és sebezhető. A progresszív adózás éppen a középosztályt sújtaná, véli Winkler Gyula. Szociális méltányosság helyett szocialista egalitarizmust eredményezne.

Jelenlegi helyzetében Románia egyszerűen nem engedheti meg magának a progresszív adózást, mint például Svédország, melynek kitűnő az infrastruktúrája, teljesen más a törvénytiszteleti- és munkamorál, másképp értelmezik a szociális szolidaritást, s ahol mindenekelőtt a gazdaság teljesítménye lényegesen jobb. A 9 millió lakosú Svédország GDP-je (gazdasági össztermelése) például 479 milliárd dollár volt 2008-ban, több mint kétszerese a 21 milliós Románia 200 milliárdos GDP-jének.