A nyelv, amelyen megtanultuk kiejteni első szavainkat, nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem elsődleges érzelmi kötődésünk az értékek világához. Anyanyelvünk mindenekelőtt annak a tudásnak a tiszta formája, amellyel útnak indulunk, önazonosságunk legfőbb alapja. Megőrzése és ápolása azzal a kultúrával szemben teljesített kötelességünk, amelyből származunk.
Ma ezt az alapvető értéket ünnepeljük, ezért számot kell vetnünk azzal, hogy megfelelőképpen tiszteljük-e a hétköznapokban, megvan-e minden lehetőségünk, jogunk és eszközünk ahhoz, hogy egyéni értékőrzésünk eredménye a valós kulturális sokszínűség legyen, amely kiállja az idő próbáját.
2015-ben Romániában törvénybe foglalt nyelvi jogok biztosítják annak a húsz kisebbségi nyelvnek a védelmét, amely az ország polgárai 10 százalékának anyanyelvét jelentik. Azonban ennek a jogszabályba foglalt lehetőségnek egy olyan oktatási intézményhálózatban és társadalmi közegben is tükröződnie kell, amelyben az anyanyelv ápolása nem kiváltság, hanem természetes tevékenység.
Ezért ma a teljes hazai társadalom figyelmét egy olyan oktatási rendszer fontosságára szeretnénk felhívni, amelyben a kisebbségi közösségek legifjabb tagjai egyenlő jogokkal és esélyekkel rendelkező állampolgárok lehetnek, akiket bátorítanak anyanyelvűk megőrzésére, és ebből nem származik semmiféle hátrányuk, nehézségük.
Meggyőződésünk, hogy az anyanyelvet és a kisebbségi kultúrát kiemelt helyre soroló európai értékeknek úgy kell meggyökerezniük Romániában, hogy ezeknek haszonélvezője legyen a teljes társadalom, ugyanakkor a fiatal nemzedékek érdekeit is szolgálják.
Laczikó Enikő államtitkár,
az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője
Hozzászólások