Elment S. Nagy István is

Nemrég halt meg a kiváló és hatalmas műveltségű szociológus, filozófus, közíró, oktató, Hankiss Elemér, akinek a rendszerváltás előtt megjelent okos könyvein (pl. Diagnózisok, Társadalmi csapdák), előadásain nemzedékek sora nőtt fel. Bizonyos körökben – mondjuk az 50-55 ezelőtt fiatalok, meg természetesen az énekesek és zeneszerzők között a most 81 éves korában eltávozott S. Nagy István könnyűzene-szövegíró még nála is ismertebb volt.

Tavaly december 22-én ünnepelték meg az Operettszínházban 60. szerzői jubileumát, de azon már nem tudott részt venni: a hónap elején szívinfarktust kapott, ami miatt már ki sem jöhetett a kórházból. A karácsonyt és a szilvesztert is bent töltötte, csak szűk baráti körével tartotta a kapcsolatot, s mellette volt felesége, Csongrádi Kata is, aki úgy nyilatkozott a Borsnak: a haldokló úgy távozott el, hogy tudta: a dalaira szükség van.

S. Nagy István nevéhez, úgy tudni, 17 ezer (!) dalszöveg fűződik. Többször is kitüntették, hat éve a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét is megkapta. A beatkorszak hajnalától kezdve írt dalokat, többek között az Omegától kezdve Koncz Zsuzsán át Illésékig, Kovács Katinak, Máté Péternek, Kovács Erzsinek, Szécsi Pálnak, Hofi Gézának, Bodrogi Gyulának és Törőcsik Marinak... Nagy slágerei közül, amelyeket ma is kedvel több korosztály, csak néhány mutatóba: Rohan az idő, Szóljon hangosan az ének, Hull az elsárgult levél, Csavard fel a szőnyeget!, Csöngess be hozzám, jó barát, Nem vagyok én apáca stb.

Bihar romániai részén, Köröstárkányban született.