Magyar feltámadás is van. Nem lesz, hanem van

Kilencven éve Kós Károly a Kiáltó szóbanmegírta az országát, hazáját vesztett erdélyi magyarság kiáltványát. Minden szava igaz volt akkor és minden szava igaz ma is – de a világ mégiscsak változik.

A Kárpát-medencei magyarság kétszer is elveszítette a Hazát és a hiú remények sokszor öngyilkos illúziókba kergettek bennünket, de mégis van még ország, ahol „az adjonistent magyarul viszonozzák”, és él még egy erős, egyre izmosodó magyar közösség, amely ezerszáz esztendeje építi a saját és az emberiség közös jövőjét.

Ennél rosszabb idők is járták.  A tatárjárás, a törökdúlás, a labancvilág, a kommunizmus és számtalan más vész és veszedelem formájában sokszor megkörnyékezett bennünket a nemzethalál.

És nézhettünk nyugat felé, amíg könnyes lett a szemünk. És néztünk kelet felé, amíg össze nem szűkült a szemünk, de az igazi újulást mindig az hozta, amikor egymásra néztünk és újra felfedeztük, hogy magyarok vagyunk, bárhol, bármilyen felségjel alatt is éljünk– összetartozunk. A megújulást hittel, önfeláldozással, magunknak kell előidéznünk, miként tettük ezt 1848-ban, 1956-ban és 1989 decemberében is.

Mert mindig van feltámadás, ha erős hittel hisszük.

Magyar feltámadás nem lesz, hanem van. Egy ideje újra, az új idők új jegyeiben megújul, erősödik, gyarapodik, egységesül a magyarság. Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, Erdély, a magyar diaszpóra és az Anyaország ezernyi hajszálere egyesül most a honosítás útján, és hozza újra közelebb szívünkhöz a 15 milliós magyarság teljességét.

Nekünk, magyaroknak, legyünk bár székelyek, kunok, csángók, jászok, bármelyik hímzés a nemzet köpenyén: egyetlen szellemi Hazánk van.  

A világnak ebben a sarkában, ahol élünk, megtanultunk egymással élni, néha egymás ellenében is. De megtanultuk azt is, hogy együtt könnyebb és hasznosabb, mint egymás ellen. A románságnak nem vagyunk ellenségei Erdélyben. Nem vagyunk többek, de kevesebbek sem: és ezt meg kell értenie mindenkinek, hogy jogunk, célunk és saját jövőnk van Erdélyben. Nem mások ellenében – hanem önmagunkért.

Ezért hát építsük fel magunk köré újra magyarságunkat, intézményeinket, gyarapítsuk anyagi lehetőségeinket. Legyünk szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók.

Erdély közös, de csak a mi nyelvünkön Erdély, mindazzal, amit ez magyarként jelent. Hinnünk kell abban, hogy ez a jelentés nemcsak hogy nem vész el, de kiteljesül dédunokáink számára is – és újra lesz magyar Erdély, és lesz Székelyföld: ahogyan most is van a felszín alatt. Nem valakik ellen: hanem önmagáért, mert létezik.

Tisztességgel, munkával, és legfőképpen: hittel kell újraépítenünk Erdélyországot, Székelyföldet. Helyben cselekedve, de összefüggésekben gondolkodva – mert most ilyen idők járnak.

Ebben a fáradozásunkban nem vagyunk egyedül. Ismét együtt vagyunk, az egész Kárpát-medence magyar népe, szemben a balsorssal: mert amíg van egységes nemzettudat, addig jövőnk is van.

Hogy meddig, az legfőképpen rajtunk múlik. És az is, hogy ez a jövő milyen lészen.

A tatárjárás után kevesen hitték, hogy lesz még Magyarország, és mégis eljött  Mátyás tündöklő országlása. A világosi fegyverletételnél minden elveszett – és mégis „fölébredt a szolga népek Bábele”! És ’56 világosságot gyújtott a kommunizmus sötét ködében, és ’89 decemberében kiderült, még reménytelen helyeken is születhet új élet.

Ezért születik hát újra a magyar világ, magyar jövő, székely világ, székely autonómia, és minden, amivel nemcsak őseinknek, hanem magunknak is tartozunk.

Kilencven éve Kós Károly írta:

„Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.

De kiáltom még egyszer azt is: aki gyáva, aki rest, aki alkudni akar, az nem közénk való; mert az a mi igazi ellenségünk: a mi árulónk.”

A világ folyamatosan változik, de a nemzeti tudat örökérvényű: és ez a mi megtartó erőnk. Higgyünk benne, hogy Magyarnak lenni jó!

Ez a vezérelve az alakuló Erdélyi Magyar Néppártnak. Ezen célok megvalósításáért hívja zászlaja alá a tenni akarókat, az aktuális politika kiábrándultjait és a csüggedőket egyaránt. 

2011. március 15.

Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács