A régi Városházától a hegyaljai borokig és a pozsonyi pezsgőig

Az egykori Szabadság (Avram Iancu) tér egyik új arculatot nyert épülete akár egy dokumentumregény témája is lehetne. Nemcsak mutatós külseje, hanem felépülése óta rengeteg esemény helyszíne volt a 16. szám alatti kétemeletes, szinkrontornyos, egyetlen első emeleti erkéllyel ellátott bérház. Építészetileg nehezen besorolható, hiszen számos olyan díszítőelem van rajta, amely a korábbi időkben is megjelent az igényes kivitelezésű építményeknél. Eklektika a javából. De így is szép.Már a helyszín is történelmi levegőjű. Ez volt a hajdani „Főutca”, központjában a régi Városházával. (Rengeteg egykori metszeten, festményen megörökítették.) Emeletes, a provinciális barokkra jellemző épület volt, ahonnan közel egy évszázadon át irányították a város életét. Nem túl magas, központi elhelyezésű óratornyát később építették hozzá, majd a szabadságharc utáni években lebontották. Az időszak legnevesebb polgármesterei közé tartozott Heim Domokos, Török Gábor és Atzél Péter.  Arad fejlődésének legdinamikusabb időszaka egybeesett a kiegyezés utáni évtizedekkel. Ekkorra a már korszerűtlenné vált, előbb eladott, majd lebontott épület üresen maradt telkét Domány József szőlőbirtokos és bornagykereskedő vásárolta meg, ahol 1889-ben felépíttette a ma is álló csinos bérházat.Domány nagy kiterjedésű, hegyaljai birtokán termesztett szőlőkből kiváló asztali és csemegeborok kerültek a kereskedelembe. Hamarosan a császári és kir. udvar szállítója címet is kiérdemelte. Borait számtalan nemzetközi versenyen díjazták. Ő maga is világot látott, kiváló szakember volt, aki szakcikkekben is népszerűsítette a szőlőtermesztést és a borkészítést. Híre a szerb királyi udvarba is eljutott. Hamarosan ott is asztalra kerültek az aradi Domány palackozott borai. Egyébként a kereskedelemben forgalmazott üveges bor elterjedésében jelentős szerepet játszott.Mindezek ellenére a későbbi aradiak inkább egy másik kiváló szakember nevéről ismerik az épületet. Homlokzatán ugyanis évtizedekig az állt, hogy „Chateau Palugyay”. Az erőteljesen terjeszkedő névadó Palugyay Jakab (1818–1885) pozsonyi vendéglős volt. Igen szerény kifőzdéjét és a pezsgőgyártást családi vállalkozásként kezdte, de hamarosan Európa számos országában elismertté vált. Pezsgőjét imádták az Impériumban, de azon túl is. Palugyay emberszeretetére jellemző, hogy még meglehetősen szerény körülmények között dolgozott, amikor naponta 12 (később már 20) szegény körülmények között élő diáknak ingyen ebédet biztosított. Az aradi bérház udvarán és pincéjében raktárt működtetett. Az emeleten voltak az irodák és a lakások. Ő maga egy ideig Pozsonyból irányított, majd 1912-ben az egész vállalkozást áttelepítette Budafokra.Az Andrényi, a Bing, a Bohus, a Domány, a Neuman, a Reusz stb. családoknak köszönhetően Arad fontos szerepet játszott a közép-európai italgyártás fejlődésében.