„A vers nélkül, látod, senkik sem vagyunk”

Tegnap, szerdán késő délután, este az aradi Jelen Ház nagytermében – telt ház előtt – Böszörményi Zoltánnak egy alkalommal két kötetét mutatták be: a Soha véget nem érő szeretkezés c. verseskönyvét és a Sóvárgás c. kisregényét. (Mindkettő Budapesten, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában jelent meg, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia program keretén belül.)

Aki netalán nem ismerné az Aradon született, s városához ezer szállal kötődő József Attila-díjas szerző nevét és személyét – Aradon aligha van ilyen ember; ha mégis, azt biztosan nem érdekli az aradi magyar közélet, pláne a kultúra. A tényeket el kell fogadnunk, akár tetszenek, akár nem. Mint a költőnek a cikk címében idézett sorát: „A vers nélkül, látod, senkik sem vagyunk”. (A vers).

Emlékszem egy igen jelentős, híres kultúremberrel készült interjúra: arról kérdezte az újságíró, hogy lehet-e szerinte művészet, irodalom, zene nélkül élni. A válasz így hangzott: lehet, de nem érdemes.

Mintha a cikkcímnek választott idézet éppen erről szólna.

Az élet amúgy rendkívül bonyolult dolgai számtalan módon megközelítők, elemezhetők, magyarázhatók; a költészet (nyilván az igazán minőségi) néhány verssorban (is) képes megfogalmazni a fontosat, a lényeget.

A verseskötet bemutatója során dr. Brauch Magda ny. tanár, író, irodalomtörténész elemezte hozzáértően a kötetet (a részletekre nem térek ki, az érdeklődők az újság Irodalmi Jelen c. melléklete ma, pénteken megjelenő számában részletesen is olvashatnak róla). A méltató fejtegetéseit a szerző, Böszörményi Zoltán több versfelolvasással is illusztrálta. Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke (az Olvasót képviselve) arról beszélt, hogy „óriási élmény, egyben kihívás” Böszörményi-verseket olvasni, mert megértésükhöz, az összefüggések feltáráshoz nem egyszer nagy műveltség, vagy utánaolvasás, tájékozódás szükséges, néhány példával is illusztrálva kijelentését.

Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettese azzal indította a Sóvárgás c. kisregény bemutatását, hogy mai, fájóan aktuális témát tárgyal, amely Kelet-Európához, közelebbről Romániához is köthető: a szülők, a jobb megélhetésért elmennek külföldre dolgozni, magukra – illetve rokonokra, nagyszülőkre – hagyva kiskorú gyermekeiket, akik nagyon megsínylik ezt a helyzetet. A bemutató során elhangzott egy adat is: Romániában több mint 150 ezer gyermek leledzik hasonló sorsban.

A regény egy 11 éves kislány rendkívül szomorú, sőt tragikus története. Csak, mintegy zárójelben: három felnőtt, meglett férfiembertől is hallottam, akik a bemutatóig, véletlenül elolvashatták a napokban megjelent művet, hogy megsiratták a végét. Ez, legalábbis számomra, igen sokat mondó.

A szerző háttérinformációként elmondta: öt évig „birkózott” a megtörtént eseményből kiinduló témával, alaposan, a helyszínen is utánajárt a történéseknek, így született a nagyon is reális, nagyon mai témát feszegető, megindító – természetesen fikciós elemekkel kibővített, de lényegében „valós” kisregény.

A mondhatni családias hangulatú (ehhez hozzájárult a Miscovici Tibor–Miltaller Lajos zenész-duó is hangulatos muzsikájával) bemutatót követően a jelenvoltak pohár bor, üdítő mellett még hosszasan beszélgettek, miközben a szerző alig győzte dedikálni az eléje tett köteteket.

Az irodalomnak, tegnapelőtt, szép ünnepe volt Aradon.