Az aradi sajtó lexikona

Úgy illett volna, hogy egy ilyen, mindezidáig messze környéken egyedülálló könyvet, mint a román nyelven megjelent Aradi sajtó szótára (Dicţionarul presei arădene) nagy nyilvánosság és nagy közönség előtt bocsássák szárnyra.

Ehelyett ma egy rövidke sajtótájékoztatóra hívták össze a helyi sajtót a Ioan Slavici Alapítvány székházába, ahol a kötet szerkesztő-koordinátora, Emil Şimăndan újságíró elmondta: a közönség előtti könyvbemutatóra azért nem kerül(hetet)t sor, mert a példányszám túl kicsi ahhoz, hogy eladásra, vagy legalábbis a szótárban megemlített újságírók mindegyikének jusson belőle. A kötet egyébként a Ioan Slavici Alapítvány és az Arad Municípiumi Tanács közös kiadásában, ez utóbbi anyagi támogatásával jelent meg, a korlátozott pénzügyi lehetőségek miatt az eredetileg tervezettnél kevesebb, mindössze háromszáz példányban.

A szerkesztő azt is elmondta, milyen nehézségekbe ütközött az összeállításnál. Egy ilyen könyvben évtizedek munkája fekszik, mert sem Aradon, sem másutt nincs rendszeres és pontos nyilvántartás az aradi sajtótermékekről, az információkat hosszadalmas munkával lehetett apránként összeszedegetni. Simăndant munkájában egyébként többen segítették, a szerzők között szerepel Gabriela Groza, Puskel Péter, Puskel Tünde Emese és Ujj János, valamint a néhai Melente Nica.

A négyszáz oldalas, a Gutenberg Univers kiadásában keménykötésben megjelent szótár három részre tagolódik. Az elsőben 525 újság és periodika neve szerepel, amelyek az elmúlt 160 esztendőben jelentek meg Aradon románul, magyarul, németül, szerbül, bolgárul, szlovákul – elvileg az összes periodikus kiadvány (ha csak a szerzők figyelmét el nem kerülte valami). A második – terjedelemre nézve a legkisebb, mindössze 26 oldalas – részben szerepelnek az 1989 után Aradon megjelent rádió- és tévéstúdiók munkatársaik névsorával együtt. Végül a harmadik rész, a Szeniorok és egyetemiek és a December utáni új nemzedék című az aradi sajtó jelenleg is aktív „régi bútordarabjait”, valamint az 1990 utáni nemzedék tagjait mutatja be. Eredetileg száz személyt kívánt bevenni a szerző, de nyolcan valamilyen okra hivatkozva visszamondták a szereplést.

Amit a könyvről egy felületes átlapozás után is elmondhatunk: valóban nagyszabású vállalkozás, feltétlenül hézagpótló, szükséges és hasznos mű az aradi sajtó múltja és jelene iránt érdeklődőnek. A szövegen kívül számos, a kiadványok fejlécéről, a szereplő személyekről készült fotóval illusztrált kiadványt érdemes lenne böngésznie (ha hozzájutna) annak is, akit csak a régi aradi újságok, folyóiratok kinézete érdekel. Sajnos, feltűnően sok a nyomdahiba (valamelyik magyar újságíró, gondolom, szívesen átolvasta volna a szöveget, hogy ne legyen a címekben nagyon sok ékezet pluszban vagy mínuszban).

A szerkesztő elárulta: készül az aradi újságírók szótára, amely elsősorban a sajtó munkatársaira koncentrál majd.