Bermuda-háromszög Aradon

Csupa derűs nézőt lehetett látni kedden este az aradi színházból kijövet – az előadás közben újból elindult hóesés se tudta lehervasztani a mosolyt az arcokról. Egy idősebb férfi bevallotta: „Nem szeretem a drámákat. Ez kell nekünk, egy kis hülyeség”.

Hát ebből volt bőven a darabban, nem hiába mondja ki többször is Rabbi Levi a színpadi helyzetekről és a szereplőkről a mesüge (jiddisül bolond, kelekótya, hülye) szót.

Joseph Bologna és Renee Taylor (férj és feleség, számos darab közös szerzője és előadója) menő, a Broadway-en is befutott vígjátékot írt. Nem fednek fel új igazságokat az életről, de meglátják azokat, amelyek az idők kezdetétől benne vannak egy jó vagy rossz párkapcsolatban, a férfi–nő viszonyban.

A Bermuda-háromszög (ami a darabban nem a megmagyarázhatatlan baleseteiről elhíresült térség, hanem egy bizonyos női testrész, valamint egy szerelmi háromszög is) úgy indul, mintha a két idősödő barátnő, Fanni Lövenstein (Voith Ági) és Tess La Ruffa (Esztergályos Cecília) halottsiratóba érkezett volna a pompás Las Vegas-i villába lányaik (Timkó Eszter és Vertig Tímea) jóvoltából. A két megkeseredett, „lerobbant” külsejű, rosszul öltözött, öregasszonyként viselkedő özvegynek azonban semmi se jó, fitymálják a bútorzatot és a kilátást, meg mindent, amit lehet és nem lehet, lányaik kétségbeesésére. 

Aztán megjelenik a színen Rabbi Levi, a neológ zsidó rabbi, a lakótömb (vagy valami hasonló) gondnoka – a rabbik a viccekben köztudottan bölcs emberek –, és egy általa javasolt kirándulás kapcsán a tragikomédiának indult játék vérbő komédiába fordul. Felbukkan a hullarészeg, ámde drága cuccokba öltözött ismeretlen (feltehetőleg „valaki”) Johnny Paolucci (Koltai Róbert), akiről csak később derül ki, hogy közönséges szélhámos. Ám addigra a két hölgy fülig beleszeret – életükben először keríti őket hatalmukba ez az érzés –, mindkettő (ezt egymásról nem tudják) intim kapcsolatba kerül vele és ettől kivirágzik, minden képzelt betegségük elmúlik, ami számos külsőségben (beszédmód, viselkedés, fiatalos öltözködés stb.) is megnyilvánul. Kicsit komikus, de mélységesen emberi is a helyzet: a mindennel leszámolt, kiábrándult asszonyok szerelemre vágyó és azt viszonzó, külsőleg-belsőleg ragyogó nőkké válnak. Még Johnny tragikus kilépése életükből (agyonverik egy, a szeretett nők érdekében elkövetett pénz- és ékszerrablás kapcsán) sem zökkenti ki őket új státusukból.

Bodrogi Gyula kitűnő előadást rendezett a darabból, amiben három nagyszerű színész (Voith Ági, Esztergályos Cecília és Koltai Róbert szerepe szinte teljesen egyenrangú) is segítette, s nem utolsósorban Ungvári Tamás fordítása, sok remek nyelvi fordulattal és poénnal. Köszönet az Aradi Kamaraszínháznak, hogy elhozta Aradra a budapesti színházat, amely méltán viseli a legnagyobb magyar humorista, Karinthy nevét, s amelynek, talán nem mellesleg, Karinthy Márton, Karinthy Frigyes unokája az alapító- igazgatója.