Borossebes egykori címerei

Kiss László Budapesten él, borossebesi gyökerekkel rendelkezik, ezért a szívén viseli a városka történelmi emlékeit. 

A közelmútban közölt írásában fényképekkel alátámasztva bizonyította be, hogy a város központi parkjában lévő, I. világháborús hősök emlékműve tulajdonképpen a magyar világban készült millenniumi emlékmű átalakított mása. Az alább közölt írásban Borossebes régi címereiről ír érdekességeket, fotókkal alátámasztva.

Pecsétnyomó és címerábrázolás 1910-ből.

A rajzolatok közül a pajzs bal oldalán lévő szőlőtőke jelentése egyértelmű, szőlő termesztésére, valamint bor készítésére utal, ami a város nevében is fellelhető. Egykor híres a szőlőültetvényeiről (bakator, muskotály). A baloldali hegy a „Pilis” (271 m), míg az ellenkező oldalon, hátrébb egy másik hegy látszik, tetején épülettel. Feltételezhető, hogy a déznai Várhegyet és a várat ábrázolja a rajz. (Miután 1597-ben Báthory Zsigmond elfoglalta, Borossebes a déznai várhoz tartozott.)

Borossebes  helységből talajszintről nem  látható a légvonalban körülbelül 10  kilométerre lévő déznai  vár (389 m), mivel a Piliske (196 m) nevű dombocska takarja. Valószínűleg egy magasabb nézőpontból a címeren lévő tájkép tárulna elénk, de ezt nem volt még módom kipróbálni.                                     

Valószínűnek tartom, hogy a címer egykori tervezője is hasonló cipőben járt, csak a térkép segítségére hagyatkozhatott.

A címerpajzs központi részén álló lombos fa nem növénytani, illetve erdőgazdálkodási jelentéssel bír, hanem ez a fa az úgynevezett „életfa”, ami szimbolikus jelentést tartalmaz már az ókori népek kultúrája óta.

A fa nagysága jóval meghaladja a környező hegyek magasságát, rajzolata uralja a rendelkezésre álló tér jelentős részét, a kép fő motívumát alkotja.

Függő kérdés még a fa tetején, fészkében ülő madár, bizonyára nem a szőlőtermést megdézsmáló seregélynek vagy rigónak állított a néhai címertervező maradandó emléket.

A címer-színkód szerint csak a lombozat zöld színe van jelezve a ferde zöld vonalkázással, több színre nincs utalás.

2. 1853 BOROSSEBES MEZŐVÁROS PECSÉTJE.

Ezen az eddig megtalált legrégebbi változaton a „Pilis” hegy (rajta a lombos fa és szőlőtőke, 3 fürt és 2 levél) a címerpajzs függőleges tengelyében, központi helyen van. A rajzon a fa törzse erőteljesebb, szinte uralja a teret, a későbbi változatok madara itt nem látható. Ezen változaton a déznai Várhegy helyén egy kisebb, szintén lombos fa található.

3. Magyarország címertára. Második rész. A mezővárosok címerei és pecsétjei 4. tábla (1880).

Ez a címerpajzs az 1910-es pecsétnyomó rajzának elődje lehet. Ezen az ábrázoláson határozottan látszik a déznai vár(rom) körvonala. Egy (napjainkban) a déznai várromról készült színes fotó alapján 100%-os valószínűséggel ez a vár látható. A címer tervezésekor a rajzoló támpontja lehetett egy, a várról Déznán készített rajz vagy metszet. Amint az első bekezdésben említettem, Borossebesből nem látható a déznai hegy, nemcsak a tereptárgyak takarása és a távolság miatt, hanem a terep görbülete sem tenné lehetővé.

A hagyomány szerint a borosjenői pasa részére a várban elzárt száz leány a puskaporos kamrát meggyújtva, a várat magukkal együtt a levegőbe repítették. Annyi tény, hogy 1693-ban Borosjenővel együtt Dézna is magyar kézre került, de akkor a vára már romhalmaz volt (Révai Nagylexikona V. kötet, 5. oldal). Ez a romos állapot napjainkig fennmaradt.

A legutóbbi (1910) változat rajzolója eltér ettől a pontos várrajzolattól, ott már csak épületek körvonalai böngészhetők ki egy kis fantáziával.

Kiss László, Budapest