A református, római katolikus, valamint a görög katolikus egyházak templomai – melyek a mostani helyüken megtekinthetők – a 19. század első felében, 1813-ban, 1834-ben, 1837-ben épültek, kőből.
Valószínű, hogy a település előző, régebbi helyéről (most vasútállomás) való idébbköltözés idején az első, ideiglenes templomok fából készültek. A régi templomok alapterülete lényegesen kisebb volt, az akkori hívek létszámához igazodva. Fényképfelvételek csak a görögkeleti egyház templomáról maradtak fenn az akkori fototechnika állapotának megfelelő minőségben. Az egyik fotó bekeretezve a helyi múzeum kiállítási anyagának része, kiegészítve géppel írott román nyelvű ismertetéssel. Amennyiben a szövegből nem derülne ki az épület akkori falun belüli elhelyezkedése, támpontot csak a horizonton látható hegyvonulat jellegzetes nyerge adhat. Az előtérben látható fa már bizonyára nem élte meg napjainkat. A felvételt tanulmányozva építészeti rokonságot fedezhetünk fel a néhány kilométerrel odébb fekvő román falucska, Kocsoba napjainkig megmaradt templomával, mely stílusában és méretében megegyezik a sebesi képen látott templommal. Ez az építmény szintén fából készült, de időközben külső fala vakolatborítást kapott. Belső elrendezése, hangulata felidézheti a ma már nem lévő sebesi templom emlékét. A másik fennmaradt fotó a Polgármesteri Hivatal honlapján is megtekinthető. Ez egy gyengébb minőségű felvétel, a fatemplomot elölnézetből ábrázolja. Bárcsak a mi régi templomainkról is maradtak volna fenn hasonló kópiák! Reménykedjünk, hogy valahol lappanganak, bár még kerül elő belőlük. Célszerű lenne, hogy kedves borossebesi olvasóink is körülnézzenek a birtokukban lévő régi fényképek, iratok között, s a közérdeklődésre számot tartható anyagokat osszák meg a helyi magyar közösséggel. Ne feledkezzünk meg a negyedik vallási közösségről, a magyar anyanyelvű és magyar érzelmű zsidó lakosságról – imaházuk már a 19. században állt a piactér végén, de áldozatul esett a vallási türelmetlenségnek. Emlékét az elszármazottak és egy régi sebesi képeslap őrzik.
Kiss László
Hozzászólások