„Csak a derű óráit számolom”

Fodorean Pásztor Gyöngyit aradinak tekintjük, még akkor is, ha Brassóban született, és 2011-től magyarországi, dombegyházai lakos. Aradon élt kétéves kora óta évtizedeken keresztül, itt végezte a képzőművészeti líceumot, s feltétlenül ide köti művészi pályájának indulása is.

Tegnapelőtt, hétfő délután az aradi Jelen Ház vendéglőjének kistermében második „szülővárosa” előtt rótta le tiszteletét Csak a derű óráit számolom elnevezésű kiállításával. A cím egy valamikori magyar slágerre hajaz: Csak a szépre emlékezem. Szövegének szerzője valószínűleg ismerhette  az egykori napórafeliratot: Non numero horas nisi serenas: Csak a kellemes órákat számolom), s még inkább Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben c. versét: Csak a derű óráit számolom.

A bemutató alatt, mellesleg, valóban Mozart-zene szólt.

A cím jelzi a művész attitűdjét, szándékát a világ, az élet kellemesebb oldalának megjelenítésére.

Fodorean Pásztor Gyöngyi textilművész kiállításának bemutatásakor (a művészetkritikában meglehetősen járatlan) újságírónak viszonylag könnyű dolga van, ugyanis olyan szövegre támaszkodhat – szerzője Gerendeli György ny. tanár, dombegyházi művelődésszervező –, amelyet a művésznő olvasott fel (a szerző, egészségi okokból, nem tudta bemutatni). Ebből idézek: „Álmait (...) legszívesebben textilbe álmodta, s mindent megtett azért, hogy elsőrangú mentoroktól, köztük Sághi Annától tanulja ezt a művészeti ágat”. „Alkotói technikája sajátos: (...) aradi lakásuk olyan kicsi volt, hogy nem fért el benne a szövőszék, így kialakította azt a sajátos technikát, amelynek lényege, egy alapra (vászonra – szerk. megj.) különböző hímzéseket alkalmaz, lényegében általános kollázsokat készít, s így kialakul egy háromdimenziós dombormű-féle.”

Ez a technika „az elsőrangú mentorokétól” lényegesen különbözik, de jól „működik”: Fodorean Pásztor Gyöngyi egy nagyon élvezhető, szerethető művészeti stílust (és alkotásokat) alakított ki. Ismét Gerendei Györgyöt, pontosabban az általa felemlített Banner Zoltán művészettörténészt idézve: „Szinte szobrokként mozgatja be a térbe a maga leleményes tákolmányait, bebútorozva velük környezetünket, némileg arra az állapotra emlékeztetve, amikor a népfoglalás kori (honfoglalás kori) jurtában szinte valamennyi berendezési tárgy különböző minőségű, tartású, tapintású és rendeltetésű szövött-varrott-hímzett textil és bőrnemű anyagból készült.”

Fodorean Pásztor Gyöngyinek a Jelen Ház vendéglőjének kistermében látható kiállítása élményszámba megy. Megtekinthető, mielőtt a művész Brassóba, szülővárosába vinné a tárlat anyagát.