Egy csokor Nefelejcs, hogy ne felejts

Szerencsés névválasztás egy népdalcsoport számára a Nefelejcs. Részben, mert szerény, falusi kiskertek virágára gondoltak a névadók, másrészt pedig mert a hangzása azonos a virág nevével és figyelmeztet: ápold, ne feledd!

Kis létszámú asszonykórus a Nefelejcs, a temesvári Geml Társaskörben alakult, noha a magyar nyugdíjas klub tagjai közül is énekelnek néhányan ott, és nem érzik magukat idegennek. Érthető hát, hogy Béres Margit, a klub elnöke szeretettel hívta meg őket egy dalos szombat délutánra.

„Ők mindannyiunk kedves dalait kötik csokorba, hogy gyönyörködtessenek és ne feledjük azokat.” Így üdvözölte őket érkezésükkor Manyi.

Híres, neves népzenekutatók a megmondhatói, hány vidékről gyűjtötték, jegyezték, kottázták a népdalokat az elmúlt időkben, hogy azok ne menjenek feledésbe és közkinccsé váljanak. Mint tapasztalhatjuk, az utóbbi években újult erővel, lelkesedéssel szárnyal az ének itthon és határainkon túl, mindenütt, ahol szeretik és szívügyüknek tekintik zenei anyanyelvünk megismerését, ápolását.

A Nefelejcs itt jelenlévő tagjai – Bartha Gizella, Bartl Kovács Katalin, Bugárszky Ildikó, Gáspár Mária, Kovács Ibolya, Maltring Brigitta, Palicsák Ilona, Puskás Ildikó, Takács Erzsébet, Tar Judit – gazdag repertoárral dicsekedhetnek. A karvezető, Gáspár Mária ny. tanárnő minden fellépésre úgy állítja össze a dalos műsort, hogy legyen jól ismert és kevésbé ismert dal is a csokorban, hisz kettős a cél: bekapcsolni, megénekeltetni a hallgatóságot, és újakkal is megajándékozni. Ebben nagy segítségére van Bugárszky Ildikó tanárnő, aki remek szólóénekes, és gazdag népdalkincset mondhat magáénak. „Csak” százig jutott el a számolásban és ezekből tizenötöt már nyolcéves unokája, Robika is megtanult – mondta boldog mosollyal az arcán, miközben arra gondoltam, vajon hány nagymama dalolgat manapság az unokájának, hányan mondhatják el majd felnőtt korukban, hogy ezt a dalt otthonról hozták...

– Ne álltassuk magunkat: szűkebb pátriánkban fogyatkozóban az éneklést pártolók száma, főleg a férfi dalosok hiánya érezhető – sajnálkozott Gáspár Mária, aki a Bartók Béla vegyes kart is vezeti, ismeri a gondokat, de azt is tudja, hogy milyen gazdag zenei múltja van a városnak. Temesvár zenei élete a két világháború között címmel megírt diplomadolgozatához számos olyan forrásmunkát talált, amely megdobogtatta a szívét: lám, nekünk, bánságiaknak is van miből merítenünk, van, kiket követnünk! Hálásan említi a nemrég eltávozott Nacsa Imre bácsi nevét, aki hajlott kora ellenére is szívvel-lélekkel támogatta a közös ügyet, nyugdíjából elektronikus orgonát vásárolt és adományozott a Bartók Béla kórusnak. Bartl Kovács Katalin pedig teljesen ingyen varrta meg a Nefelejcs népdalcsoport maga vásárolta fellépő ruháit, ami anyagi áldozattal és munkával járt, de ugyanakkor elégtételként is szolgált, hisz amit tettek, a hagyományőrzés oltárára tették. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Nefelejcs énekelhessen Újszentesen a népdal gálaesten, Pécskán és Majláthfalván a falunapokon, szüreti mulatságokon, anyák napján, Erzsébet- és Katalin-bálon, a magyarországi Zákányszéken és másutt, ahová meghívják őket. Népdalokból és kedvből nem szűkölködnek, egyedül a szállítóeszköz hiánya, illetve a rávaló szab gátat az utazásuknak, fellépéseiknek vidéken.

A magyar nyugdíjas klubban azonban kedves vendégként fogadták a csoportot, és mint az elnök, Béres Margit mondta, szeretettel visszavárják.