Élet egy más mellett

Hál’istennek sok mifelénk a könyvbemutató – csak az utóbbi másfél héten volt kettő. Ezúttal mindkét szerző „gyüttment”, ahogy némelyik megyebeli falunkban mondják, azaz nem helybeli – de Aradon nagyon szívesen látott nagy kultúrájú, avatott tollú, valóban értékes munkákat alkotó.

A szerda délutáni, a Nyugati Jelen alagsori „klubjában” megtartott könyvbemutatón különösen jó, mondhatni családias volt a hangulat. Ami részben talán az intim (egyben elegáns) környezetnek, de főleg annak köszönhető, hogy szerző és (ezúttal sajnálatosan kisszámú) közönsége mondhatni baráti viszonyban voltak. (Nem tudom, volt-e egyáltalán valaki, ki nincs tegező viszonyban Bodó Barnával, aki már sok – nem tudom, hány – könyvét mutatta be Aradon, és (ő mondta, szem- és fültanúk előtt), hogy mindig szívesen jön ide. És biztosan nem csak azért, mert a Kölcsey-elnök Berecz Gábor a szervező nevében az előadás után egy jófélének kinéző helyi borral ajándékozta meg, a beszélgetőtárssal, a könyv bemutatójával, Nagy István ny. pécskai fizikatanárral együtt. S ha már utóbbi szóba került, idézem a szerzőt: „ő az, aki nem tud nemet mondani”. Pedig dehogy nem, e sorok szerzője régen ismeri, kivéve azokat az eseteket, amikor a helyi magyarság fontos kérdéseiről esik szó: emléktábla-állítás az arra érdemeseknek, kiadványok betördelése, gondozása stb. Igaz, jól fizetik munkájáért, méghozzá vatikáni valutában (Isten fizesse meg!).

Kedves (amúgy református lelkész, író, költő stb.) barátom a fentieket olvasva azt mondaná: elég a rizsából, térj a lényegre.

***

A lényeg pedig Bodó Barna Egy más mellett című, esszéket, tanulmányokat tartalmazó kötete, amely idén a kolozsvári Scientia kiadónál jelent meg.

Hogy miért Kolozsváron a temesvári (bár ott sem „őshonos”, lévén székelyföldi származású) szerzőtől? Mert a kincses városban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen docens, amúgy tiszteletbeli professzor. És – mellesleg – a Temesvári Szórvány Alapítvány alapító elnöke, a Bánsági Magyar Értékekért Egyesület elnöke és még tucatnyi valós és tiszteletbeli tagság, tisztség, kitüntetés  viselője. Az egyik, például, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje.

Mindezt annak érzékeltetésére említem, hogy Bodó Barna jelentős személyiség.

***

„Még mindig a rizsánál tartasz” – hallom kedves barátomat.

Azzal „békítem”, hogy egy könyvbemutató szokványos napilapi terjedelmének sokszorosán sem tudnám alaposan értékelni a kb. 250 oldalas (az átlagos méretet némileg túllépő formátumú) könyvet. 

Pedig száz megközelítés, fogódzkodó kínálkozna. 

Kezdetnek a frappáns és meghökkentő cím, az Egy más mellett. 

Itt nem egy házaspár, rokon, szomszéd stb., hanem a nemzeti többség és kisebbség együttéléséről esik szó, tudományos, komoly, árnyalt elemzésben. Az olvasó nyilván tudja, hogy alapvetően a mai, és jó száz év előtti Romániáról beszél a szerző. Dokumentáltan, nagy felkészültséggel, sok-sok tény – statisztika, törvény, határozat, jelentős emberek művi, nyilatkozatai stb. – ismeretében egy jó századnyi időszakról.

Meg se merem kísérelni a részletes ismertetést. Csak annyit: a három fő fejezetre osztott könyv (Megmaradni – de hogyan?, A nemzetpolitika, szomszédság és nacionalizmus, A példaadás parancsa (ebben Jakabffy Elemérről, Venczel Józsefről és Toró Tiborról) minden írása (mintegy húsz) érdekes, izgalmas, számos új gondolatot felvető. 

Hetekre, ha nem hónapokra szolgáló, továbbgondolásra érdemes olvasmány.