...és akkor jött Tamás Gábor

Tegnap este az aradi nagyszínház majdnem zsúfolásig megtelt – talán pár tucatnyian még elfértek volna a második emeleti páholyokban, vagy a földszinti székek közötti közökben.

Tamás Gáspár koncertjére nagyon sok aradi, meg elég sok vidéki, Arad környéki néző volt kíváncsi. S hogy várakozásaikban nem csalódtak, azt a mindjárt az elején az egyes számok után felhangzó vastaps is igazolta.

Tamás Gábor meg is jegyzete, minden bizonnyal őszintén: ennél nagyobb elismerést előadóművész aligha várhat.

Szóval, kezdődött az előadás, a háromtagú zenekar hangolt és játszani kezdett, és némi hatásszünet után – ez a show-val együtt jár – belépett az énekes.

Legutóbbi, színházbeli koncertjén is jelen voltam, de csak most hallottam tőle, hogy éppen tíz esztendővel ezelőtt. Uramisten, hogy múlik az idő!

Az aradiak mindenesetre nem felejtették el a Duna tévé kívánságműsorában is gyakorta szereplő énekest, aki nosztalgikus, szülőföldjét érzelmesen, az egykori, fiatalságot felelevenítő „szép időket” idéző dalaival megfogta őket.

És ezúttal sem csalódtak: az immár nem éppen fiatal, évtizedek óta Svédországban élő, de igazi hazájába úgy negyedszázada rendszeresen visszatérő (emigrációjának első másfél évtizedében nem tehette) Tamás Gábor ma is ugyanaz, mint egykor a Kolozsvárról, szülővárosából „dobbantó” tehetséges énekes, zeneszerző. Pontosabban nem, mert azóta szerintem elmélyültebb, a szülőföld értékeit, hívását jobban érzékelő és értékelő művész.

Bejárta a világ számos földrészét, országát, ahol magyarok élnek – de ha mondaná, sem hinném el, hogy bárhol úgy fogadnák, úgy értenék, éreznék át a Gyere velem a Hargitára, a Donáth úton nyílnak már az orgonák, a Várom a májust, az Ó, Erdély szép hazám és más dalait, mint „itthon”.

Énekel ragyogó magyar és világslágereket (a Best of Tamás Gábor c. lemeze a Hervadó petúniákcímet viseli), de ezek, bár kiválóak, távolról sem olyan különleges érzelmű töltetűek és lélekhez szólóak, mint a hazai, azaz erdélyi ihletésű nóták.

Szerintem a közönség mindenekelőtt ez utóbbiakért megy el Tamás Gábor koncertjeire. És tapsol, lelkesen, az előadás végén pedig, ha nem is fogalmazza meg, utána többnek, magyarabbnak érzi magát.