Fókuszban a hely szelleme

A hely szelleme kerül reflektorfénybe az idén immár másodízben megrendezésre kerülő Marosnémeti Alkotótáborban, melynek ezúttal is a hajdan pezsgő kulturális műhelyként működött Gyulay-kastély biztosít teret augusztus 31. és szeptember 7. között. A tábor idei témájáról, célkitűzésekről, beígérkezett táborlakókról a fő szervező, Gáspár-Barra Szilárd színész-művészettörténésszel beszélgettünk. 

– Milyen igény, gondolat hívta életre ezt az alkotótábort, és tavaly mennyire sikerült közelíteni a célhoz?

– A tábornak igazából több célja is volt. Elsősorban a különböző művészeti ágak fiatal erdélyi alkotói számára kívántunk alkalmat teremteni a találkozásra, egymás alkotói világának megismerésére. Nagyon sokszor azt érezzük, hogy nem tudunk eléggé kitekinteni más irányokba. Sokszor beszorulunk egy-egy buborékba, amely a saját szakterületünket öleli körbe, és igazából nem figyelünk egymásra, nem jutunk el egymás kiállításaira, felolvasó estjeire, előadásaira, koncertjeire, nem látjuk, hogy ki mivel foglalkozik. Ezeket a burkokat szeretnénk egy kicsit áttörni, lehetőséget nyitni arra, hogy különböző művészeti ágakban alkotó emberek között esetleg valamilyen együttműkődés alakuljon ki a későbbiekben. Másrészt rendkívül célorientált világunkban azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy úgy biztosítsunk teret az alkotásra, hogy ne legyen közben semmilyen fajta megfelelési vagy produkciós kényszer, hogy ne kelljen semmi egy adott időpontra elkészüljön, hanem lehessen ténylegesen kísérletezni új dolgokkal, új formákkal, új módszerekkel. Harmadrészt az is cél volt, hogy az erdélyi fiatalok körében a Marosnémeti Gyulay-kastélyt népszerűbbé, ismertebbé tegyük, mert úgy gondoljuk, hogy ez azon túl, hogy Erdély legnagyobb klasszicista kastélya, a 19. században nagyon értékes alkotói és tudományos munkásságnak adott helyet, igazi kulturális műhely volt, amit szeretnénk mai modern vonatkozásaiban újraéleszteni.  Úgy érzem, mindezek a célok már a tavalyi, első táborunkban bizonyos szempontból teljesültek. Természetesen bőven akadtak hiányosságok, csorbák, de a végén mindabból, amit a résztvevők visszajeleztek, úgy érzem, hogy mindhárom célt elértük.

– A pozitív visszajelzéseknek a kézzel fogható nyoma talán az is, ha jól értettem, akkor idén többen jönnek a táborba, elég sokan visszatérnek, és jócskán bővül a leendő táborlakók száma. Honnan vártok művészeket és milyen művészeti ágakban? 

– Igen, tavalyhoz képest nagyjából kétszer annyian leszünk, aminek nagyon örvendünk, viszont egy kicsit izgatottak is vagyunk, hogy milyen lesz így ez a tábor, hogyha nagy a létszám. Mindenféle alkotók jönnek, a legtöbben a képzőművészek lesznek, a képzőművészet és a dizájn mindenféle ágazatából, emellett lesznek zenészek, lesznek színházzal foglalkozó alkotók, lesznek filmesek, fotósok és persze írók meg költők is. Legtöbben Erdélyből érkeznek, de jönnek Magyarországról is.

– A tavalyi táborban a bolygás fogalmát boncolgattátok. Idénre van-e ilyen központi téma?

– Igen, idén úgy döntöttünk, hogy a hely szelleme legyen a tábornak a témája, mert szeretnénk még többet foglalkozni ezzel a helyszínnel, a környezettel, amelyben egy hetet eltöltünk. Szeretnénk, hogy még nagyobb figyelmet kapjon a kastély és az azt körülölelő angol park. Igazából az is közrejátszott ebben a témaválasztásban, hogy tavaly az egyik szervező társunk, Bogdán Farkas a performanszában egy totemoszlopot helyezett el a kastélyparkban található tóban, és akkor jegyezte meg valaki, hogy na, itt megmozdult valami. És mivel ez volt az egyik utolsó művészi aktusa a tavalyi tábornak, úgy gondoltuk, hogy akkor folytatásként talán jó lenne ezzel foglalkozni, hogy ami itt megmozdult, ennek a helynek a szelleme, figyelmet kapjon, faggassuk, mit mond nekünk idén, hogyan tudunk vele kapcsolatba lépni, vagy mire inspirál minket.

– Ez így nagyon izgalmasan hangzik. Azt mondtad az elején, hogy az eredeti célok között nem szerepelt, hogy feltétlenül valami kézzel-fogható eredmény, közös munka, vagy egyéni alkotás szülessen a tábor végére, de azért tavaly azt tapasztaltuk, hogy egy röpke hét alatt elég sok minden elkészült: képzőművészeti alkotások, performanszok, és az a maroknyi ember, aki a környékről, illetve Erdély más városaiból pozitívan reagált a meghívásotokra, és részt vett a tábor zárónapján, nagyon jó élményben részesült. Idén lesz-e ilyen alkalom, amikor meghívjátok a helyieket, hogy kölcsönösen ismerkedjetek? 

– Igen, szeretnénk idén is folytatni ezt. Szerintem nagyon fontos, hogy azok az emberek, akik ideérkeznek a táborba, egyrészt meg tudják mutatni egy kicsit szélesebb közönségnek is azt, hogy mivel is foglalkoztak ezen a héten, illetve úgy gondolom, hogy fontos az is, hogy megismerjék a helyi közösséget, és a helyi közösség is megismerje őket. Mert igazából ezek a kapcsolódások nagyon fontosak tudnak lenni a szórványban való megmaradás szempontjából. 

– Hát akkor zárásképp még annyit árulj el, hogy mikor lesz ez a nyílt nap jellegű alkalom?

– Szóval, a tábor augusztus 31-től szeptember 7-ig tart, és aki szeretné figyelemmel kísérni azt, hogy mik is történnek a táborban, követheti a Marosnémeti Alkotótábor Facebook-oldalát, vagy akár az Instagram-oldalunkat is. Ide majd fogunk posztolni mindenféle tartalmat arról, hogy épp mivel töltjük az időnket. Illetve, aki komolyabban is kíváncsi a munkánkra, azt várjuk szeretettel az utolsó tábori napon, szeptember 6-án, délután, hogy kijöjjön Marosnémetibe a kastélyhoz, és megnézze, hogy mit is alkottunk ez alatt a hét alatt. A pontos órát, hogy mikor lesz majd ez a nyílt esemény, a későbbiekben fogjuk közölni a közösségi médiában. Addig is, így a táborra készülve köszönetet szeretnék mondani azoknak, akik mellénk álltak, akik hisznek ebben a projektben, mindenekelőtt a szervezési hátteret felvállaló Dél-Erdélyért Kulturális Társaságnak, a házigazdáinknak, Horváth-Tholdy Évának és Péternek, az anyagi támogatást nyújtó Bethlen Gábor Alapnak és a Communitas Alapítványnak, és mindazoknak, akik részt vállalnak ebben a vállalkozásban.

– Kívánom, hogy minél többen legyenek, akik mellétek állnak, és legyen jó hangulatú, eredményes tábor az idei is, éledjen újra a hely szelleme!

– Köszönjük szépen!