Hetven év két és fél órában

„Az a Hobo, akit a Halj meg, és nagy leszel szerepében fognak látni, az egyik legőszintébb ember, akit valaha ismertem. Őszintesége megrendítő és bátorságot adó” – mondja a rendező, Vidnyánszky Attila. A budapesti Nemzeti Színház igazgatója, az előadás rendezője zavarba ejtően személyesnek, kitárulkozónak, őszintének nevezte a monodrámát.

Erdélyi turné keretében láthatták az aradiak is a Földes László Hobó Halj meg és nagy leszel című két és fél órás monodrámát, mely a József Attila díjas előadóművész, dalszerző, bluesénekes (Hobo Blues Band alapító tagja és énekese) életét, valamint Magyarország elmúlt évtizedeit elevenítette fel.

Zsúfolásig megtelt a Jelen Ház nagyterme, a középiskolástól a nyugdíjasig, minden korosztály képviseltette magát.

Nem sokkal 7 óra után jött Hobo, és mesélni kezdett. Először csak a hangja, hangfelvételről: „Nem tudom higgyek-e benned, Uram. Üzeneteidet nem vettem észre vagy nem értettem meg. Miért választottál ki mégis magadnak?” – majd miután személyesen is megjelent a színpadon, így folytatta: „A bajok korán kezdődtek, Uram…” – és ezzel valóban elkezdődött egy tartalmas életúton való kalauzolás.

Születésétől kezdve vitte a közönséget rendszereken és határokon át, mesélt az iskolás éveiről, az apja megtagadásáról, a lázadó suhancról, aki hosszú hajával tiltakozott minden ellen, amit nem bírt, nem akart elfogadni, tragédiákról is mesélt (kisfia haláláról, apja temetéséről), nőkről, kudarcokról, bánatról, örömről és az örök szerelemről: a zenéről, a bluesról, a rock and roll-ról. Továbbá mesélt hitéről, hitetlenségéről, meghurcoltatásairól, önmegvalósításról, révbe jutásáról (???).

„Itt, a színházban bevallhatok mindent, úgysem hiszi senki egy szavamat sem. Hogy utána könnyebb lesz? A fenét. A tapstól lesz könnyebb, hogy össze-vissza hazudhatok és megtapsolnak. Vagy igazat mondhatok? Nem hiszik el, de nem is kell, a lényeg az, hogy tapsoljanak… Ezért jó a színház. Itt minden lehetek, akár még önmagam is, úgy sem hiszik el. Akkor minek hazudjak? Az nem könnyű, munkaigényes dolog, ki kell találni mindent, aztán leírni, megtanulni, és úgy csinálni, mintha…” – vallja Hobo az előadásról.

A monodrámában hallhattunk saját verseket, őszinte vallomásokat, történeteket, felcsendültek a Hobo Blues Band, valamint a Hobo és Bandája előadásában ismertté vált dalok.

A végén, pedig azt mondta, hogy: „Na, én megyek. Úton lenni boldogság…”

A többszöri visszataps után megígérte az aradiaknak, hogy a jövőben sűrűbben fog eleget tenni az Aradi Magyar Színház meghívásának, és fellépni a Jelen Ház nagytermének színpadán.