JELIGÉK A HALHATATLANSÁGNAK

Böszörményi ZoltánJELIGÉK A HALHATATLANSÁGNAK           

            Esterházy Péter temetésének napján,            2016. augusztus 2-án

Felesleges türelmesnek lenni!A türelem nem oldja fel a szív segédigéit.Nem állít az elmerülő szavaknak katedrálist.Rémülten repdesnek szerte a pillanat pillangói,benépesíti a tájat az elmúlás hadosztálya.Egy végrendeletben nincsen kérdőjel,ez a legkáprázatosabb az egészben! Nincsen kérdőjel!Mondatok vannak. Csak tő- és bővített mondatok.Ezekkel kell kopogni a mindenkori jelen kapuján.Szürreális.Az ember beszéljen az egészről.Az egészben benne van az is,ami valamilyen ürügy okán ebből kimaradt.Ki merné úgy összeszedni a részleteket,hogy közben csak a nagy képre koncentrál?Az álomfogó nem reggelekre ébred,hanem sorsgöncbe bújtatott gondolatokra,amikor nem kell megírni a megírhatatlant,nem kell elmondani az elmondhatatlant,nem kell meggyónni a meggyónhatatlant.A fej tartja a templomot, vagy a templom a fejet?Bukolikus hangulatot teremt a transzcendencia.Az élet velejébe vág, átsegít rügybeborult tavaszokon,hiszen találkoznunk kell a nyárral.A nyár mindent megold. Felsegít, ha elbukunk,meggyógyít, esélyt ad a lehetetlennek,a bizakodásból font fénykoszorúnak.Lobognak a nyár tüzei, a feltámadásé.

A Ganna felé vezető út felett zsebkendőnyi felhőkárnyékában heverésznek a fák.A képzelet markában emlékmorzsák.A szél magához tér, belőlünk semmit nem lát,emelkedik föl, söpör minket le magáról;ahogy föláll, kibújik a kabátjából,az inge kilóg lebegve a nadrágból.Az egyedüli megoldás türelmesen kivárni,míg a világ magához tér.Kezdődhet minden elölről, az álom, az alkotás.

Néma jelek a hadak útján.Hunniában a szó elhallgatott.