Kacifántos könyvbemutató

Nemcsak költőként – kétkötetesként immár nem „sima” verselő –, hanem nyelvújítóként is köszöntötte Jámbor Gyula ma délután Grosz Lászlót, akinek a Kacifántos Lacifántok című verseskötete bemutatójára gyűlt össze szépszámú érdeklődő közönség a Jelen Ház nagytermében. 

A „lacifántok” szószülemény ugyanis a szerző találmánya, és amellett, hogy figyelemfelkeltő, Grosz László egyedi, összetéveszthetetlen stílusát is jellemzi.

„Hogy mégis elég karcsú lett a mostani könyv, az azért van, mert a benne foglalt költemények egy része terjedelemre pindurka, mindössze két-, három- vagy négysoros. De költőnk akár két-három hét alatt is megírna egy kötetre való bökverset, ha lenne, aki összegyűjtené napközben elszórt sziporkáit. Persze nem merném garantálni, hogy ezek mindegyike szalonképes, vagy nyomdafestéket tűrő lenne, de biztos, hogy a nem prűd, illetve a vastag tréfán sem megbotránkozó olvasó kitűnően szórakozna rajtuk” – mondta Grosz Lászlóról Jámbor Gyula. A méltató egyébként szerkesztői szempontok alapján is beszélt a könyvről, vagyis azt is megmondta, hogy mit csinált volna másképp, miből lett volna szerinte több a kevesebb is – ez persze nem von le semmit a magánkiadásban megjelent kötet értékéből. De nem csak bökversek, poénkodás, „rímhányás” van a könyvben, hanem tartalmas verseket is olvashatunk benne. A szerelem és az elmúlás, a történelem vihara, egy-egy évfordulós esemény, a hit vagy a lokálpatriotizmus is megihlette a szerzőt – és az illusztrátor Simó Margitot.

E műfaji sokszínűség jegyében a könyvbemutató végén „kacifántos Lacifánt” még eljátszadozott Pamela Anderson melleivel – legalábbis szóban (vagy gondolatban is…) –, majd az Utóirat és az Örömhírcímű versekkel kívánt kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet a jelenlévőknek.