Kövér Péter: Curriculum vitae

„Írónak lenni állapot, mint a szerelem. (…) Akárki lehet író, aki ráér, bekötheti a gondolatait egy könyvbe. (...) 

Első személyben írom ezt a morfondírt, hogy mást meg ne sértsek, de tegező formában. Csak a tükrömet magázom. A magázódásnak is megvan a varázsa. Amatőr vagyok, aki akkor ír, ha kedve van. A profi akkor is kell írjon, ha nincs kedve. Nem ihlet kérdése. (...)

Ismerek egy festőt, csak önarcképeket fest a tükörből. Hogy egyszerűbb legyen, egyenesen a tükörre festi, vegytintával. Karikaturista. Ismerek egy szobrászt, a Megváltóról készült szobor arca helyére egy tükröt képzelt el. Elgondolkoztató. 

A magam történeteit, legyenek azok dagályosak vagy apályosak, magánhangzókkal írom. A másoktól hallottakat, mássalhangzókkal. Itt a hozzáadott értéket nézd. (...)

Hogy mi benne a valóság és mi a fikció, az az én titkom. Ahol nem lelem a valóságot, ott feltételezésekkel pótolom. Megmondtam neki, hogy csak tiszta lelkiismerettel nézek bele. Megpróbálok annak is lenni, aminek látszom, mégis árulónak tartott, amikor elmentem a szülőföldről. (...) A gondolkodás arra jó, hogy eligazodj az összefüggések és az ellentmondások között. Lásd Bölcs Salamon agyonidézett mondását a hangokról. (…)

Írni akkor a legnehezebb, ha mondani is akarsz valamit. Könnyű úgy verselni, ha nincs mit mondjál. (Eminescu után szabadon.) 

Amit írok, nem eredeti, utánozom önmagamat. Nincs egy önálló gondolat sem benne. (…)

A megélhetésért? Attól messze vagyok, hogy ebből éljek. Tudok jobbat. Ennek élni. Ez csak a kiváltságos tehetségeknek sikerül, ha meglovagolnak egy hullámot. (...) Mondom mindennap a tükörképemnek, hogy megveszek neked mindent, amit csak kívánsz, csak menjél szorgalmasan dolgozni, hogy legyen pénzünk hülyének lenni. (...)

Ez a könyv is elejétől végéig csak egy nárcisztikus önmutagatás a tükörben. 

„… hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének.” (...)

Akkor dolgozom, amikor nem csinálok semmit. Egyszerűsíti a dolgomat, hogy a butaság sokkal szórakoztatóbb, mint az intelligencia. (...)

Az anyanyelvről csak idővel tudatosodott bennem, hogy az. Amikor a sejtjeim sejtelmesen felitták, még nem tudtam, csak elbűvölt a muzsikája. (...)

Szakmai életem fogas kérdés, egy repetitív dolgot műveltem szívesen, a kreatívitásnak maradt még hely. (...)

Azért művelem az egészet, hogy kiműveljem az olvasót. Honnan tudhatná meg amúgy, hogy Leonardo miért festette meg a Mona Lizát, vagy mikor volt Bob Dylan bármicvája? 

(Kövér Péter: Öninterjú a tükörben – részlet)

***

Nem könnyen (ellenben nehezen) írom az alábbi sorokat, miután ott voltam Kövér Péter (alias Révök Retép, a humoristaként mindent fordítva látó?) író szerzői estjén.

A „szerzői est” csak olyanoknak jár, akik már letettek az asztalra valamit, lehetőleg emlékezeteset.

„Ez” (Kosztolányi Dezső mondta volt a főként ragyogó humoristaként ismert Karinthy Frigyes temetésén) „ez a marha volt közöttünk a legtehetségesebb”.

Kövér Pétert hál’istennek nem kell búcsúztatni, alig 73 éves (amúgy a Maros-partiak büszkeségére aradi születésű), sportos, egészséges életmódjának köszönhetően kitűnő egészségnek és – esetünkben egyáltalán nem mellesleg – ragyogó humornak örvend. Sokan vannak 70+ évesek, kevesen ragyogó humorúak. Az igazán jó humorista azonban nemcsak (csekély értékű, efemér) poénokat termel, hanem azokkal megfontolandó, bölcs dolgokat mond ki (a romániai magyar irodalomban, példaként, Bajor Andor nevét említeném). A jó humorista filozófus egyben: ha többnyire fordítva látja (mutatja be) is a világot, az életet, annak jelentős mozzanataira, értékeire vagy hibáira mutat rá.

A bevezetőben (hosszasan, bár jelentős kihagyásokkal, a Jelen Házban elhangzott eseményen is idézett) Tükröt K. P. ars poeticajaként értelmezem. 

Minden jelentős irodalmár megírja a maga ars poeticaját – attól jelentősebb ugyan nem lesz, de legalább tudja az olvasó, hogy miben hisz, mit akar.

K. P. személyiségének és munkásságának megidézéséhez (zanzásítva, ennek minden hátulütőjével persze) majdnem elég lenne.

***

Előttem fekszik K. P. néhány (az Irodalmi Jelen kiadónál megjelent) kötete.

Bár tudom, hogy írnom kellene, lapozok a (már megjelenésükkor elolvasott) kötetekben, és bele-belefeledkezem.

„Zseniális pali”– mondogatom közben. „Nemcsak a humora kiváló, de műveltsége is osztályon felüli.

(Zárójelben: Révök Retéptől – alias Kövér Péter – a fenti mondatért egy sörnyi elismerést elvárnék.)

***

A május végi est háziasszonyának, műsorvezetőjének szerepét (az aradi Szövétnek főszerkesztői állásából sajnálatosan távozó) Vajda Anna Noémi vállalta: okos kérdéseivel hozzájárult a beszélgetés kibontakozásához.

De (ellenben és mindazonáltal), meg kell jegyeznem, a történelmi hűség kedvéért: a nagyon kellemes, tanulságos esten a Jelen Ház nagytermét megtöltő közönség a hátsó, de középtáji traktusban is arról panaszkodott, hogy, erősítés híján (szinte) semmit sem hallott abból, ami történt, tehát számukra élvezhetetlenné vált az esemény.

Hogy olykor milyen semmiségeken múlnak a dolgok.