Kozmikus rezonanciák

Első kétnyelvű verseskötetét mutatta be csütörtök délután Déván, Ovidiu Vasilescu író, gondolkodó, a kortárs román irodalom kiemelkedő személyisége. 

A kötetben szereplő verseket Bágyoni Balogh Csaba és Brittich Erzsébet ültette át magyarra. A szerzőt, írótársa, a fordítókat, Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanárnő mutatta be.

– Amint az a kötet borítóján is olvasható, ez a könyv barátságból született. Ovidiu Vasilescu, az  immár 21 kötetet publikált, több irodalmi díjjal kitüntetett gondolkodó, író, költő, valamint Bágyoni Balogh Csaba barátságából, aki élete utolsó hónapjaiban kezdte magyarra fordítani a Himnuszként az éji fohász ciklus verseit – ismertette a kötet születésének történetét Brittich Erzsébet, aki Bágyonyi Balogh Csaba barátnőjeként folytatta a kezdeményezést, lefordítva az Agyagtál című versciklust is. Így állt össze a mintegy száz verset tartalmazó kétnyelvű kötet, amely a szerző által vezetett Ortoepia Kiadó gondozásában látott napvilágot.

A fordítás jelentős részét felvállaló Brittich Erzsébet sikeres képzőművészként 14 évvel ezelőtt jelentette meg első irodalmi alkotását a Szövétnek c. folyóiratban. Azóta többször publikált hazai és magyarországi lapokban. – Hogy fordítással is foglalkozzam, az tulajdonképpen Ovidiu Vasilescu, díjnyertes verseskötetének bemutatóján ötlött fel benne, mert annyira átéreztem verseinek szellemét, mondanivalóját, hogy szinte magától született meg bennem a magyar változat. Elsőként a kötetben szereplő szerelmi ciklus verseit fordítottam le, és amikor ezt felolvastam a szerzőnek, azt mondta: olyan gyönyörűen hangzik magyarul a vers, hogy mindenképp folytassam a fordítást. Ekkor Bágyoni Balogh Csabával közösen fogtunk neki a Himnuszként az éji fohászcímű ciklus fordításához. Ő azonban 2010 októberében eltávozott közülünk. Egyedül folytattam a munkát, majd hozzáláttam az Agyagtál című ciklus fordításához is. Így állt össze a Kozmikus rezonanciák című kötet, mely a szerző kérésére kétnyelvű kiadvány lett – mesélte Brittich Erzsébet.

Ovidiu Vasilescu, bár 2008 óta Déván él, kevésbé ismert térségünkben, illetve a magyarság körében. Tragikus sorsú életét, verseinek fordítója ismertette röviden: Vasilescu Brăilan született, ám alig 4 éves volt, amikor édesanyja meghalt. Ezt követően hol nővére, hol idegenek nevelték. Középiskolás korában kapcsolatba került a kommunista rendszer ellen lázadó egyetemistákkal, így már egészen fiatalon a szekuritáté látószögébe került. 17 évesen szökni próbált az országból. Ekkor elfogták és 15 évi börtönbüntetésre ítélték. Megjárta Jilava, Konstanca, Szamosújvár börtöneit és munkatáborait. Utóbbi helyen börtönlázadást szervezett, amit természetesen levertek és sok jó barátját szeme láttára lőtték agyon. Az 1964-es amnesztiával szabadul. Leérettségizik, és Brassóban munkát vállal. S bár filozófiát szeretne tanulni, tekintettel a rendszerre, építésmérnöki karra felvételizik, sikeresen. A szekuritáté azonban itt is utoléri, kicsapják az egyetemről. 1980-ban disszidál. Előbb bécsi menekülttáborban él, majd Olaszországban. Végül az Egyesült Államokba kerül, ahol elvégzi az építészmérnökit és a Suny Egyetem újságírói szakát. Mérnökként dolgozik, de saját újságot tart fenn Libertatea néven és számos amerikai, illetve nyugat-európai lapban publikál. 1989 után hazatér és próbálja kiharcolni igazát. Ennek érdekében a nemzetközi jogot is elvégzi, de rá kell jönnie, hogy számára itt nincs igazság. – A fordításban is megjelent verseiben gyakran jelentkezik az édesanyja elvesztése okozta fájdalom, az otthontalanság, igazságtalanság, kirekesztettség érzése, amelyek az istenkeresésben oldódnak fel. Ovidiu Vasilescu, rengeteg megpróbáltatás után ráébred arra, hogy Isten szabad ege alatt van az igazi otthona. A csillagok ugyanúgy ragyognak Brăila, Szamosújvár, New York és Déva fellett. És neki ebben a kozmikus rezonanciában kell megtalálnia az otthonát, azt a biztos pontot az életében, amitől annyiszor megfosztották – fogalmazott a könyvbemutató alkalmával Brittich Erzsébet. Reményei szerint az Ovidiu Vasilescuval való közös munkának folytatása lesz. A Román Írószövetség Hunyad és Fehér megyei fiókjának díját elnyerő Idei verticale c. verseskötet mindenképp fordításra vár. Annál is inkább, mivel a csütörtöki könyvbemutató alkalmával a szerző úgy nyilatkozott: ifjú kora óta szerelmese a magyar nyelvnek, s bár eddig kizárólag románul és angol nyelven jelentek meg versei, regényei, illetve esszéi, szeretné minél több írását átültetni magyarra is.