Magyar kisantológia aradi román költők verseiből

Kedden délután az aradi Jelen Ház bárjában mutatták be Regéczy Szabina-Perle aradi költő, műfordító a Hiányzó magánya c., jelenkori aradi költők verseinek román fordítását tartalmazó kötetét. A hatvan-egynéhány oldalas könyvben tíz (két már elhunyt) szerző mintegy kilencven alkotása szerepel.

Mikor ismerjük meg kölcsönösen egymást?

Az összejövetelt megnyitó Vasile Dan költő, az Írószövetség aradi fiókjának elnöke (az ő egyik verséből származik a kötet címe) bevezetőjében hangsúlyozta: különleges eseményen veszünk részt, amely nem csak egy „közönséges” könyvbemutató, hanem több annál, majd feltette a (költői) kérdést: megismerjük-e egymást valaha, előítéletek nélkül, románok és magyarok – főként az irodalomra, de nem csak arra célozva. 1918 előtt az erdélyi román írók a saját bőrükön érezték, mit jelent a kisebbséghez tartozni, ma a magyarokkal ugyanez a helyzet. Vasile Dan a rá jellemző empátiával és tárgyilagossággal elemezte az 1918 előtti és utáni irodalmi helyzetet, megállapítva, hogy a II. világháború után a román írók már nem ismerték a magyar nyelvet, a fordítás tehát nehézségekbe ütközött, miközben jelentős magyar költők-írók sorra tolmácsolták a román irodalom jelentős alkotásait.

Magyarul számos (kis túlzással: számtalan) válogatás jelent meg román költők műveiből, nincs tudomásom viszont arról (javítson ki, aki másként tudja), hogy aradi román költők műveiből jelent volna meg antológia. S ha így van, akkor az érdem, mostani kötetével, a Regéczy Szabina-Perléé.

Persze azon elmélkedhetnénk, hogy mennyire reprezentatív a vékonyka kötet. Magam bevallom: sajnos, kevéssé ismerem a helyi román költők munkáit ahhoz, hogy véleményt mondjak. (Nem vigasz ugyan, de a mai román olvasó – ha nem is sokan, de még mindig olvasnak verset mindkét nyelven – bizonyára még kevésbé ismeri a mai magyar költészetet, mint az erdélyi magyar a románt, amelyet, nyelvismeret birtokában, el tud olvasni – ha van rá kedve és indíttatása.)

A témán hosszasan merenghetnénk, ám maradjunk a könyvbemutatónál. Elhangzott dr. Brauch Magda méltatása – részben románul, részben magyarul – a fordításkötetről, a jelenlévő román költők tolmácsolásában több eredeti vers és magyar fordítása. Rövid idézet az Irodalmi Jelenben az antológiáról megjelent Brauch-cikkből: a verseket (Regéczy Szabina-Perle) „saját válogatásban, nagy odafigyeléssel és maximális szakmai hozzáértéssel tolmácsolta, lévén maga is kortárs, modern költő. Tőle sem idegen a kötet szerzőinek nyelve, a szürrealista látás- és ábrázolásmód, a többértelműség, az intellektualitás, a váratlan, szokatlan asszociációk használata, a szabadvers-forma”.

Külön méltatás tárgya lehetne, hogy tematikájukat, tartalmukat tekintve milyenek az antológiában közölt versek, annak kiderítésére, hogyan viszonyul a mai (aradi román) költő korához. Ami biztos: nem túl optimistán, a közéletiség pedig jórészt hiányzik ebből a kötetből; maradnak a hagyományos témák, élet és halál, magány és elidegenedés, olykor a szerelem, meg a vers, a költői alkotás problémái.

De itt az antológia, olvashatják...