Mi a titka az orvosregények sikerének?

Igazán jó ötlet volt, hogy szombaton délután a Romániai Máltai Segélyszolgálat aradi szervezete beszámoló-tisztújító közgyűlése utánra időzítették a temesvári Bárányi orvos házaspár két könyvének a bemutatóját. 

Nem kétséges, hogy az Aradon (is) köztiszteletnek örvendő szomszédvári személyiségekre amúgy sokan lettek volna kíváncsiak, ám így szinte családban – lévén ők is mindketten régi „máltaisok” – kerülhetett sor az eseményre.

Az RMDSZ megyei székházának nagytermében házigazdaként Bognár Levente alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a vendégeket, megköszönve a közösség érdekében végzett sok évtizedes tevékenységüket.

Bárányi László IldikóSzövetségben a halál ellen című regényének második (javított) kiadásáról Vajda Noémi beszélt bensőséges hangnemben, felolvasott részletekkel is illusztrálva próbálta meg körüljárni, miért is adja fejét regényírásra egy „okos és kardos” hölgy, aki ráadásul orvos. Nem egészen biztos, hogy sikerült erre kimerítő választ adnia – ehhez minden bizonnyal el kell(ene) olvasni a regényt –, ám némi fogódzót kaphattunk. A nemcsak önéletrajzi élményeken alapuló cselekményből ugyanis nemcsak korrajzot és életérzést kaphatunk, hanem fontos adalékokat az orvosi lét mindennapos vívódásaiból is.

A címben olvasható kérdést már Puskel Péter tette fel Bárányi Ferenc Egyszemélyes örökkévalóságcímű, az Égbenyúló kockakövek és a Boldogság délibábja című regényekkel indított trilógia befejező része kapcsán. Az érzékletesen „fikciókkal megtűzdelt életrajzi regénynek” aposztrofált kötetben hatalmas társadalmi korrajzot kap az olvasó, megtűzdelve számos orvosi kóresettel. A siker hátterét vizsgálva a méltató arra a következtetésre jut, hogy a regény egyszerre élvezetes és tanulságos, amely a cselekményen túl tudománynépszerűsítés is, hisz az orvosi esetek részletes leírása igencsak tanulságos lehet az olvasók számára.

Mindkét esetben felmerült a jogos kérdés: lesz-e folytatás? Bárányi Ferenc elmondta: húszkilónyi jegyzete van arról a tíz évről, amelyet a román parlamentben eltöltött a rendszerváltás után – a trilógia ugyanis 1989 decemberével zárul –, ennek a feldolgozása évekbe telik, az viszont már nem regény, hanem emlékirat lenne.

Mi tagadás, őszinte érdeklődéssel várjuk!