Molnár Ferenc ibolyája

Augusztus 6-án, hétfőn este Aradon, a Jelen Ház nagytermében fejezte be 2018-as évadját a Bánsági Vándorszínház, amely, emlékezetem szerint, még nem lépett fel a Maros-parti városban. Ahány ülőhely volt, azt valamennyit elfoglalták, és remélhetőleg az ad-hoc (azaz alkalmilag összeállított) társulat négy tagja, meg a pár főnyi műszaki személyzet is elégedett volt az előadás utáni (megérdemelt) ünnepléssel.

 

A Bánsági Vándorszínházat fél évtizede azzal a szándékkal hozta létre néhány lelkes színházi ember – élükön Aszalos Géza temesvári színművésszel, rendezővel, a Tarisznyás Egyesület vezetőjével és a program ötletgazdájával –, hogy a színházi évad szünetében, nyáron is a Thália által nyújtható örömökben részesítse a mai (Temes, Arad, Krassó-Szörény) szórványvidék magyarságát. Annál is inkább, mert a profi színházak költségvetésük, anyagi lehetőségeik korlátoltsága miatt nehezen juthatnak el vidéki településekre, egy viszonylag kis létszámú (ámde feltétlenül lelkes) társulatnak azonban nagyobb a mozgástere, főleg ha a befogadó település is hozzájárul valamivel (szállással, étkeztetéssel) a színészek befogadásához. Igaz, a Bánsági Vándorszínházat (ezt Aszalos Géza rendezőtől tudom) az Etnikumközi Hivatal, meg a Bethlen Gábor Alap támogatja – enélkül nem is létezhetne, de valamivel a helyi közösségeknek is hozzá kell járulniuk.

Egykoron a vándorszínészeket a (színházi) kultúra fontosságát felmérő tehetős főurak, polgárok támogatták, ma ez a feladat a helyi hatalomra várna. Ami manapság vagy bejön, vagy nem.

A Bánsági Vándorszínház mindenesetre elindult július utolsó napjaiban, és tegnapelőtt, augusztus 6-án este befejezte idei küldetését. Mondhatni rendkívüli előadással, hiszen Arad, eredetileg, nem szerepelt a tervezetben.

Miután azonban az Arad megyei Kisiratos és Kisjenő (Erdőhegy) lemondta a fogadást, az Aradi Magyar Színház befogadta a társulatot. Arad megyében egyébként Zerind (Nagyzerind, Zerénd, ahogy tetszik) bizonyos értelemben kivétel: ott szívesen fogadták a „vándorkomédiásokat”, akik kellemes estet szereztek a község lakosainak fellépésükkel.

 

***

De szóljunk pár szót a Vándorszínház idei programjáról, Molnár Ferenc Az ibolya c. produkciójáról is, amelyről egyébként Pataki Zoltán temesvári munkatársunk már érintőlegesen írt a Nyugati Jelenben, s véleménye szerint ez az elmúlt évadok legsikeresebb produkciója.

1921-ben Budapesten a Magyar Színház mutatta be, azóta mondhatni számtalan felújításban (többek között a magyar televízióban, parádés szereposztásban) szerepelt a nagy mesterségbeli tudással megkomponált „örökzöld” egyfelvonásos. 

Arról szól, hogy egy (már-már kiábrándult, szerepében elfásult, állandóan zaklatott) színházigazgatót egyfolytában bombáznak a mindenáron szerepet óhajtó, többnyire tehetségtelen színésznő-jelöltek – főleg személyének meghódításán keresztül. Csavar (elvégre Molnár Ferenc a magyar színpad egyik legdörzsöltebb, szakmailag egyik legfelkészültebb alakja) a régi komédiákból is jól ismert szerepcsere, amely végül a felszínre hoz egy viszonylag tiszta, (csak nagyvonalakban) tehetséges jelöltet: a mezők ibolyáját.  

Végül happy end – hogyan is működhetne másként egy régi komédia, ha jól meg van csinálva?

Aszalos Géza rendezésében mindez (az eredeti darabhoz képest kihúzásokkal, betoldásokkal) jól meg van csinálva. Külön poén, hogy az eredetihez képest a Molnár-egyfelvonásosban a színésznő-jelölteket egyetlen személlyel (Sosovicza Anna marosvásárhelyi főiskolai hallgatóval) játszatja el. Kitűnő ötlet: több szereplő megjelenítése egy előadáson belül komoly kihívás – és úgy látszott, hogy ennek a feladatnak S. A. igen jól megfelelt.

 

***

Az idei előadás színpadra állításáért Aszalos Géza színművész, rendező, a Tarisznyás Egyesület vezetője és a program ötletgazdája, Orbán Enikő dramaturg, társalapító, Albert Alpár díszlettervező, Mihály Péter technikai munkatárs felelősek. És nem utolsósorban Lukács Szilárd, Mihály Csongor, Pignitzky Gellért és Sosovicza Anna színészek.

Az aradi előadás egy röpke közvélemény-kutatás szerint mindenkinek tetszett. Ha netán mégsem: alulírottnak mindenképp.