„Néha messzire kell menned, hogy haza találj”

A magyar színház studiótermében január 24-én, szombaton a szerző és a forgalmazó jelenlétében mutatták be a Parador Húngaro (Magyar megálló) című, kolumbiai–magyar dokumentumfilmet. A vetítés után Bartha Csaba temesvári rádiós beszélgetett Sándor Patrickkal, a film szerzőjével és Venczel Endrével, a Parador Húngaro forgalmazójával.

A Parador Húngaro egész estét betöltő dokumentumfilm, amely két különleges magyar ember – a magát magyarnak valló, egész életében nomád életet élt amerikai fiatalember, Sándor Patrick és a Bogotában, a távoli Kolumbia fővárosában élő 56-os menekült, Villás György rendhagyó barátságáról szól. A Parador Húngaro (Magyar megálló) Gyuri bácsi kolbászsütödéje Bogota belvárosában, egy kis magyar oázis 12 órányi repülőútra Magyarországtól. A Gyuri bácsiról és a Parador Húngaróról szóló dokumentumfilm forgatása közben a világjáró Sándor Patrick magyarságtudata is megerősödik. „Néha messzire kell menned, hogy haza találj” – ebbe a film plakátján olvasható mondatba sűrítették az alkotás mondanivalóját a szerzők.

A vetítést követő beszélgetésen azt is megtudtuk: a dokumentumfilmet bemutatták a miskolci CineFest fesztiválon, ahol a játékfilmeket megelőzve elnyerte a közönség nagydíját. Venczel Endre, a Parador Húngaro forgalmazója, akinek jóvoltából a film Temesvárra is eljutott, azt ígéri, hogy a magyar televízióban és talán a romániai mozikban is láthatjuk a közeljövőben az alkotást. Sándor Patrick a negyvenes éveit taposó első filmes rendező, aki feleségével, Aseneth Suárez Ruizzal együtt készítette a filmet. Patrick elmesélte a bogotai forgatás kalandos történetét, amelyből 70 órányi filmanyag született. Ebből az anyagból készült el végül a 79 perces dokumentumfilm, amely egyszerű eszközökkel, egyszerű emberekről mesél, mégis drámai erővel hat a nézőre. A filmbemutató után Sándor Patrick a Nyugati Jelennek nyilatkozott a Parador Húngaroutóéletéről, magyarságáról és a magyarok dél-amerikai megítéléséről.

– Mi történt a Parador Húngaróval a film befejezése után?

– A dokumentumfilm leforgatása után nem sokkal, 2008-ban Gyuri bácsi szívrohamot kapott és meghalt. Még néhány hónapig működött a kolbászsütödéje, amíg a gyerekei rájöttek, hogy ez nem egy 8 órás munkahely, szívvel lélekkel kell csinálni. Gyuri bácsi maga készítette a kolbászt, és minden idejét a sütődének áldozta, nem volt ki átvegye a munkáját.

– Milyen magyarnak lenni valahol a nagyvilágban, Magyarországtól távol?

– Dél-Amerikában nem sokat tudnak a magyarokról, egzotikus ország vagyunk a számukra. Őszintén szólva Mexikóban és Dél-Amerikában a magyar és a roma, a cigány között nem tesznek különbséget. Annak idején Nagy-Magyarországról sokan kivándoroltak Dél-Amerikába, nem számított, hogy magyar, szlovák vagy cigány, mind magyarok voltak. A magyarokról a zene és a nomád életstílus jut az eszükbe a dél-amerikaiaknak.

– Mit jelent Sándor Patrick számára a magyarsága?

– A magyarságom elsősorban egy nyelvhez való tartozást jelent a számomra. Én beszélek magyarul, de nem csak erről van szó, hiszen van sok olyan magyar, aki nem is tud magyarul, vagy csak egy picit beszéli a nyelvet. Véleményem szerint ez akarat kérdése, hogy akarjunk tartozni valahová, hogy érezzük azt, hogy összetartozunk.

***

A filmvetítés után különleges élményben volt részük a nézőknek: megkóstolhatták a Gyuri bácsi receptje alapján a Vajdaságban készített kolbászt, míg Sándor Patrick filmplakátokat dedikált az érdeklődők számára.