Október 23.

Rian a föld, a falak dőlnek, Kék harsonákkal zeng az ég. S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Fonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap, S szédülten, szinte tántorogva, Szabadság, szívjuk sugarad. Sötétből tárul ki a szívünk: Nyíló virág a föld felett. A szolgaságból fényt derítünk, Fegyver nélkül is győztesek.