Fut a réten a gyerek,
papírsárkányt ereget.
Maga szabta, ragasztotta,
festette és szalagozta.
Most fut vele gyors iramba’,
míg a vad szél el nem kapja
a kis sárkányt, s lobogtatva
fújja egyre magasabbra.
Száll a sárkány messze, messze,
egyenest a fellegekbe.
Előbb galamb, aztán fecske,
de nini: már apró lepke.
Végül csak pont, kerekecske.
A gyerek a réten állva
kerek szemmel néz utána.
Egyre csak azt lesi, várja,
hogy visszajön a sárkánya.
Kislegény, hiába várod,
nem jön vissza a sárkányod!
Amit egyszer elengedtél,
örökre elfújja a szél.
Hozzászólások