Szolidaritás a megmaradásért

Vasárnap este Zanzibár-koncerttel zárult a III. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, melynek központi gondolata idén a családra figyelés volt. 

A szervezésről, eredményekről, magukról az eseményekről és ezek visszhangjáról Babos Aranka főszervezőt, az RMDSZ vajdahunyadi szervezetének elnökét kérdeztük.

– Kétéves tapasztalattal a hátunk mögött már sokkal gördülékenyebben folyt a szervezés. Idén a családcentrikusságra fektettük a hangsúlyt és ez nagy kihívást jelentett, hiszen mindannyian tudjuk, hogy nem könnyű feladat egy-egy teljes családot kimozdítani, bármennyire is vonzó lenne egy esemény. Azért úgy érzem, elég sok család vett részt aktívan a vetélkedőkön, főzőversenyeken, horgászaton és egyéb programokon is.

– Ha már a résztvevőknél tartunk – becsléseik szerint hányan fordultak meg az idei rendezvényeken?

– Pontos adat még nincs a birtokomban, de remélem, hogy idén is elértük a tavalyi nyolcezret. Ezúttal azonban nem is a számokra koncentráltunk, hanem sokkal inkább arra, hogy üzeneteket közvetítsünk, hogy közel kerüljünk az emberekhez és megmozdítsunk bennük valamit. Örömmel mondom azt, hogy idén elég sok turista is bekapcsolódott a rendezvényeinkbe. Több olyan esetről is tudok, hogy csak átutazóban voltak Déván vagy Vajdahunyadon, de végül több napot maradtak, részt vettek az eseményeken. És biztos vagyok, hogy jó hírét viszik a Hunyad Megyei Magyar Napoknak.

– A testvérmegyék, testvértelepülések mennyire voltak jelen?

– Nagymértékben. És ez óriási segítséget jelentett. Elsősorban Háromszéket említeném, ahonnan legalább száz aktív résztvevő – táncos, kézműves, színjátszó, előadó – érkezett. Szombathelyről jött egy kézműves csapat. Czegléd és Szentgyörgy támogatásával jött el a Zanzibár. Szóval nagy összefogás eredménye ez a rendezvény.

– A helyi közösségeket sikerült-e bevonni a szervezésbe?

– Minden eddigi évnél aktívabban vettek részt a helyi civilszervezetek, egyházközségek, iskolák és RMDSZ-szervezetek, akiknek ezúton is köszönetet mondok. Ha csak ebből az összefogásból állt volna a rendezvény, már az is nagy eredménynek számítana. Külön kiemelném a fiatal önkéntesek csapatát, akik nélkül szinte lehetetlen lett volna a rendezvények lebonyolítása, és szívből remélem, hogy közülük kerül ki majd az a csapat is, amely a mi munkánkat átveszi, folytatja.

– A lelkes munka mellett, azért egy ilyen rendezvényhez pénz is kell. Sikerült-e támogatókat szerezni?

– Legjelentősebb támogatónk az Etnikumközi Hivatal volt, de anyagi támogatást kaptunk a Művelődési Minisztériumtól, az Ifjúsági hatóságtól, a Communitas Alapítványtól, a Kovászna, illetve Hunyad megyei tanácsoktól, több önkormányzattól. És sikerült megszólítanunk ismét a helyi kisebb-nagyobb vállalkozókat is, akik két év tapasztalatából tudták, hogy jó helyre adják a pénzüket, olyan rendezvényekre, amelyek a közösségépítést, az értékátadást szolgálják.

– Melyek voltak a rendezvénysor kiemelkedő eseményei?

– Elsősorban Könczey Elemér karikatúra-kiállítását említeném, amely egy rendkívül színvonalas esemény volt, majd a Republic koncertet és az egész családi napot Vajdahunyadon, mely a hivatalos megnyitója volt a magyar napoknak. A hét folyamán számos helyi művész és műkedvelő lépett fel, mutatta meg tehetségét – amire nagyon büszkék vagyunk, és minden évben odafigyelünk a helyi értékek támogatására. Megemlíteném még Markó Béla csütörtöki könyvbemutatóját, és emellett rengeteg néptánc-, kóruselőadás, ifjúsági napok, Téglás-nap, kézműves-foglalkozás zajlott egész héten, Lupénytól  Brádig és Tordostól Haróig összesen 20 Hunayd megyei településen.

– Elmaradt-e valami a betervezett programokból?

– Sajnos igen. De hát egy ilyen méretű rendezvénynél ez óhatatlanul előfordul, mint ahogy az időbeni csúszások is. Utóbbiból szerencsére nem volt túl sok. Ami pedig a programváltozást illeti, sajnos pár nappal a rendezvény előtt a Budapesti utcaszínház visszamondta a fellépéseit. Ez nyolc előadást jelentett, amit gyorsan helyettesíteni kellett. Itt is köszönetet kell mondanom a háromszékieknek, akik azonnal kisegítettek és elküldték a Búzavirág amatőr színjátszó csoportot, hogy pótolják az előadásokat.

– Említette, hogy az idei cél az üzenetközvetítés volt. Mi lenne ez?

– Legfőképpen azt kívántuk megéreztetni a résztvevőkkel, és a teljes Hunyad megyei magyar közösséggel, hogy szolidárisnak kell lennünk egymással és ez csak úgy működik, ha tényleg együtt vagyunk, együtt érzünk, együtt teszünk a közös jövőnkért. A szolidaritásnak legjobb példája a család. És ha a család szeretete, melegsége, összetartó ereje megerősödik és kisugárzik a közösségre is, akkor úgy gondolom, hogy mi itt Erdélyben magyarul és magyarként sokkal könnyebben megmaradhatunk.