Tehetség és elhivatottság

Csernyánszky Judittal kapcsolatban már nagyon sokan és nagyon sokszor elmondták, leírták, hogy az aradi kulturális élet egyik olyan jeles személyisége, akinek a nevét nem lehet megkerülni, figyelmen kívül hagyni, ha a gazdag múltú és jelenű Ion Andreescu Képzőművészeti Kör munkája kerül szóba. 

Minden alkalommal elhangzik, hogy egyike a kör legrégibb, legtermékenyebb és mondjuk ki kertelés nélkül: legtehetségesebb alkotóinak, akinek jellegzetes, egyéni hangvételű, ragyogó színvilágú képei a közös tárlatokon is mindig kitűnnek, első pillantásra felhívják magukra a figyelmet. Barátai, tisztelői csupán azt nehezményezik már jó ideje, hogy a festőművésznő miért csak a közös kiállításokon vesz részt, miért nem rendez egyéni tárlatot, amely átfogóbb, szélesebb képet adna munkásságáról. Hisz azt mindenki tudja róla, hogy fáradhatatlanul dolgozik, hazai és külföldi (szlovéniai, szerbiai, magyarországi) festőtáborok ismert és elismert alkotója, a természet szerelmese, a tájak, virágok ihletett megörökítője.   

Immáron ötven esztendeje! Hihetetlen, de így igaz. Csernyánszky Judit 1962 óta, vagyis már fél évszázada tagja a Ion Andreescu Képzőművészeti Körnek. Miközben egy percre sem szűnt meg tanulni, képezni magát. Az első években, 1958–1964 között a művészeti népiskolában pallérozta tehetségét olyan közismert, nagyra becsült aradi képzőművészek irányításával, mint Hajós Imre, Valentin Stache festőművészek és Emil Vitroel szobrász. Mert nemcsak festészetet tanult, a szobrászkodás rejtelmeivel is meg akart ismerkedni.

Ötven esztendeje hódol szenvedélyének, amely nemcsak ismertséget, de számtalan díjat, oklevelet is hozott számára. Saját bevallása szerint ez a valóban jeles jubileumi évforduló késztette arra, hogy 25 év után ismét egyéni kiállítással jelentkezzen szeretett szülővárosában. S egy kicsit a bizonyítási vágy is sarkallta: megmutatni, hogy igenis nem fásult el, nem fáradt el, ma is pontosan olyan lendülettel képes belevetni magát az alkotó munkába, mint hajdanán, és ma is nyitott minden újdonságra, a modern művészeti irányzatokat igyekszik beépíteni a maga festői világába.

Dan Lăzărescu műkritikus, Csernyánszky Judit festészetének kitűnő ismerője, értője úgy jellemezte ezt a világot, hogy abban központi helyet foglal el az alkotónak a valósághoz való ragaszkodása, ennek a valóságnak a tükrözése. Legyen az virágcsendélet vagy tájkép – akár ódon hangulatú városrész, többszáz éves épület, erdőrészlet, netán az élet értelmén elmélkedő gondolatokat keltő kompozíció, mindegyiken átsüt alkotójának egyénisége. „…Ha csupán néhány szóval próbálnánk jellemezni Csernyánszky Judit gazdag művészi pályáját, a kitartás, a szorgalom, az elhivatottság és természetesen az istenadta tehetség (amelyet az évtizedek során messzemenően  kamatoztatott) a legfontosabbak…” – mondta Dan Lăzărescu.     

Elismerő szavaival teljes mértékben egyetértettek a művésznő 51 (az utóbbi öt év terméséből nagy igényességgel összeválogatott) alkotását bemutató jubileumi kiállítás megnyitóján összegyűlt pályatársak, barátok, művészetkedvelők. Mindenki hosszan gyönyörködött a szebbnél szebb képekben, de arra is mindenki szakított időt, hogy belenézzen a terem bejáratához közel elhelyezett tárlóba. Az üveglap alatt Csernyánszky Judit fél évszázados művészi pályáját fémjelző hazai és külföldi díjak, oklevelek, dokumentum értékű fotók, meghívók, műsorfüzetek sorakoznak.

Mindez azt is bizonyítja, hogy festményeivel nemcsak saját nevét tette ismertté Kanadától Olaszországig, Ausztriától Németországig, Svédországtól Görögországig, hanem szülővárosának, Aradnak a nevét is. Bognár Levente alpolgármester ezért is köszönetet mondott az alkotói munkájának ötven éves jubileumát ünneplő festőművésznek.

Én pedig azt kívánom Csernyánszky Juditnak, hogy mielőbb teljesüljön régen dédelgetett vágya: jusson el Olaszországba, hogy végre felhasználhassa a palermói Associazione Siciliana per le lettere e le arti képzőművészeti egyesület (1995. óta tiszteletbeli tagja!) által kibocsátott ASLA kártyát, amely feljogosítja bármelyik olasz múzeum ingyenes látogatására! És kívánok neki erőt, egészséget, kiapadhatatlan alkotókedvet, hogy még nagyon sok szép olajfestménnyel, akvarellel, pasztellel örvendeztessen meg bennünket.