Tisztelni a másét, de hűen ápolni a magunkét

Rövid, de nagyon tartalmas műsorral emlékeztek meg ma a Magyar Kultúra Napjáról a dévai Téglás Gábor Iskolában.

A nagyszünetre időzített rendezvényt Deák Piroska magyar szakos tanárnő rendkívül tömör és érdekes előadása indította. A Himnusz születésének mozzanatait említve, az előadó végigvezette népes hallgatóságát a Kölcsey vers 1823-beli megírásától 1903-ig, mikor a magyar országgyűlés hivatalosan is a nemzet himnuszának ismerte el az időközben Erkel Ferenc által megzenésített költeményt.

A történelmi, irodalomtörténeti emlékezés nyomán a tanárnő magának a kultúra szónak jelentését boncolgatta, hangsúlyozva, hogy mindabban, amit e fogalom mai értelemben fed, a magyarság igazi nagyot alkotott. Bár e kis népnek, Herdert idézve, a germánok és szlávok szorításában kellett kibontakoznia, mégis csupán az utóbbi században 13 Nobel díjassal „rukkolt elő”. A tudomány, művészet, irodalom terén azonban az elmúlt századokban sem kellett szégyenkeznie a magyarságnak, hiszen hazánk földjén mindig teremetek olyan emberek, mint  Körösi Csoma Sándor, Teleki Sámuel, Munkácsy, Bartók, Ady vagy akár a Hunyad megyei Nopcsa Ferenc, Torma Zsófia és a nevek nagyon hosszan sorolhatók. Emlékük, szellemi hagyatékuk pedig arra kötelez, hogy ápoljuk ma is nemzeti kultúránkat és úgy tanuljuk meg tisztelni, elfogadni más népek kultúráját, hogy a magunkéhoz se váljunk hűtlenné – biztatta hallgatóságát a tanárnő.

A tartalmas és lelkesítő bevezetés után az iskola diákjai nyújtottak egy kis ízelítőt a magyar kultúra remekeiből: Kosztolányi gondolatait, Bartalis János versét szavalva,  erdélyi és alföldi népi muzsikával fűszerezve előadásukat. A rendezvény természetesen a Magyar Himnusz eléneklésével zárult.