Tömeg a szabadtéri operagálán

Sokan úgy élik le az életüket, hogy egyszer sem jártak szimfonikus koncerten. Lehetnek kifogásaink, hogy nem szeretjük a komolyzenét, hogy nem szeretjük az operát, de ha egyszer sem látogatunk el egy előadásra, mégis honnan tudnánk, hogy szeretjük-e vagy sem? Az Aradi Kultúrpalotában lévő koncertterem remek akusztikai adottságokkal rendelkezik, mégis oly kevesen látogatják eme csodás intézményt. Jómagam egy, az iskola által szervezett koncertlátogatás alkalmával jártam először a teremben, és noha én is inkább rockot hallgatok, mint klasszikus zeneműveket, valami megfogott. A zenészek. Híres rockszámokat játszottak. Mindenki hallgatott már modern zenefeldolgozást klasszikus hangszeren, ám ami engem meglepett, az volt, hogy azt láttam a karmesteren és a zenekar tagjain, hogy élvezik az előadást, és ezt át tudták adni másoknak is. A zene nagyon sokszínű. Mindegy, hogy milyen műfajú szól a rádióban, vagy milyen koncertre megy az ember, mindig találni fog olyan dalt, ami elnyeri a tetszését. Így volt ez a szombat esti aradi szabadtéri operagálán is. A nézőtéren az aprócska totyogóktól kezdve a már botra támaszkodókig minden korosztály képviseltette magát. Rendezetten, maszkkal ült mindenki, megfelelő távolságra a többi nézőtől, mígnem megtelt a Megbékélési park tere. Voltak, akik – talán a vírustól félve – nem foglaltak helyet, talán egyszerű bámészkodó járókelők voltak, akik miközben próbáltak eljutni A-ból B-be, megtorpantak hallva a szép muzsikát. A térrel szomszédos házak ablakai tárva nyitva álltak, és egyesek még ki is hajoltak az ablakon, hogy élvezhessék az előadást.A dirigens Hermann Szabolcs, a Budapesti Operaház karmestere volt. Filharmonikusaink kitettek magukért. Mindenki számára úgy tetszett, hogy tökéletes összhangban, hibátlanul játszanak, és bár csak az első számnál játszott egyedül a zenekar, néhány kislányt szinte azonnal arra késztetett, hogy táncra perdüljön. A második mű Mozart Don Giovannija volt, majd hallhattuk a Faustból Marguerite áriáját, az Egy éj Velencébent Johann Strauss operettjéből, részletet a Rigolettóból, Giuseppe Verdi háromfelvonásos operájából, részleteket Giacomo Puccini Tosca és Bohém­élet című operáiból, és még sorolhatnám. A tizenkét énekes (Ioana Mia Iuga – szoprán, Traian Mișcu – tenor, Silvia Sorina Munteanu – szoprán, Yanis Benabdallah – francia tenor, a közönség kedvence, akit mindenki tátott szájjal hallgatott és vastapssal jutalmazott; Vámosi Katalin – szoprán, Victor Aciocîrlanoaei – bariton, Heiter Melinda – mezzoszoprán, David Buzgău – bariton, Kászoni Annamária – szoprán, Iosia Balteș – tenor, András Gábor Robert – tenor és Călin Iustin Andrei – bariton) remekelt az előadáson. Az est folyamán az aradi kórus is szerepet kapott, tagjait Robert Daniel Rădoiaș készítette fel az előadásra. Bár az előadás gyönyörű volt, sajnos senki nem számolt a rengeteg szúnyoggal, amelyek hada egyeseket idejekorán felállított a székéről, de ettől függetlenül a 14. szabadtéri operagála sikerrel zárult.