Versekbe öntött gondolatok

Rendkívüli eseménnyel párosult hétfőn délután a vajdahunyadi magyar nyugdíjasklub heti összejövetele. A magyar házban szép számú közönség előtt került sor Opriţa Irénnek, a Harmónia nyugdíjasklub oszlopos tagjának, „életem ősze” című verses kötetének bemutatójára.

A verses kötet meglehetősen ellentmondásos helyzetbe hozta a nagy számú vendéget és meghívottat. Nyugdíjas szerzője ugyan túl van már az első fiatalságon, ahogy az „életem ősze” metaforikusan kifejezi, kibontakozó költői tehetsége, verseinek üzenete azonban inkább a tavaszi kivirágzásra emlékeztet. A Szilágyságból fél évszázaddal ezelőtt Vajdahunyadra került Opriţa Irén stílusosan, gazdag nyelvezetben öntött rímbe egyszerű gondolatokat.

Egyszerű gondolatok, de nagyszerű érzelmek. Noha nem a világ nagy problémáiból merít, hanem a mindennapi emberek életéből, versei mégis mélységes szépséget hordoznak, elgondolkodtatják az olvasót a körülötte zajló élet értelméről. Az idő múlása, a természet, az isteni gondviselés, a család és a barátok, vagyis azok a gondolatok, amelyekre költészete épül, az emberi lét alapvető elemei. Versei felhívják a figyelmet, hogy a mai rohanó világban is érdemes másokkal törődni, reménykedni a jóban. Opriţa Irén ars poeticája a mély vallás, az igazságban vetett rendületlen hit, hangsúlyozta Máté Márta tanfelügyelő asszony, aki lekturálta a kötetet.

Metaforák, jól megválasztott művészi jelképek, hasonlatok és ügyes megszemélyesítések, gazdag nyelvezeti fordulatok: Opriţa Irén költészetét a stílusosan előadott nemes, de mindenki által ismert és érthető egyszerű gondolatok jellemzik, hangsúlyozta Scheibert Irén nyugalmazott tanítónő, az író jó barátja. Verseiben mindenki talál valami felemelőt, valami szépet. Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa például a szülők iránti hálát emelte ki, mint a kötet fő üzenetét. Hasonlóképpen méltatta édesanyját Opriţa Mátyás, a szerző meghatott fia, aki legjobban bátorította édesanyja irodalmi passzióját.

A vajdahunyadi 6-os iskola magyar tagozatának diákjai elszavalták néhány verset, majd maga a szerző is felolvasott néhányat mielőtt sokáig dedikálta volna a kötetet nyugdíjasklub kollégáinak és a szépszámba összegyűlt vendégeknek.