Vészharangot kongatott meg a színházigazgató

Amióta négy évvel ezelőtt átvette az aradi színház vezetését, Laurian Oniga rendező megszoktatta a közvéleményt, hogy soha sem állt elő panaszokkal, miszerint milyen szűkös a költségvetés, hanem jobbnál jobb előadásokkal lepte meg a nézőket.

Azokat, akik nemcsak a belépőt fizetik meg, hanem adófizetőkként a színháznak a fenntartásához is hozzájárulnak, amelyet a helyi költségvetésből finanszíroznak. Mai sajtóértekezletén sem a panasz volt előtérben, hanem az idén márciusban, mandátuma lejártakor távozó színházi vezető féltése az intézmény, a kollégák, az aradi színházi kultúra jövője iránt.

A jelenlévő újságírók szótlanul, néha értetlenül hallgattuk végig Laurian Oniga gyakran szubjektív vallomásba is átcsapó kitárulkozását az aradi tanács hatáskörébe tartozó kultúrintézmények összevonásáról szóló híresztelések kapcsán. Az értetlenséget az okozta, hogy a sajtósok részéről olyan tájékozottságot feltételezett, ami végül sok tekintetben alaptalannak bizonyult.

A leköszönő színházigazgató azért lépett a nyilvánosság elé, mert félti – személyi érdekeitől teljesen függetlenül! – az általa négy évig vezetett színház jövőjét. Mint mondta, nem szeret kilincselni a polgármesternél, ezért számos információt másod- vagy harmadkézből szerez meg. Így volt ez a bábszínház és a városi művelődési ház tavalyi összevonásakor is, és most arról szól a fáma, hogy ez várna a színházra és a filharmóniára is. Laurian Oniga részletesen kitért arra, hogy egy ilyen monstrum miért életképtelen, tettek erre kétszer is kísérletet az „átkosban”, ám a kommunisták is rájöttek a tévedésre. A fordulat után Konstancán, majd Târgoviştén próbálkoztak hasonlóval – mindkétszer sikertelenül. Az igazgató-rendező arra is rámutatott, milyen anyagi és szellemi hátránnyal járna, ha az összevonás támogatóinak az az elképzelése is megvalósulna, miszerint szinte minden színházi munkálatot, szolgáltatást – a kapustól, a tűzoltótól, az asztalostól, a varrónőtől a világosítóig – kiszerveznének magáncégeknek. Mivel ez jóval többe kerülne, kevesebb előadást lehetne tető alá hozni – magyarázta. Laurian Oniga egyszerűen nem érti, miért kell a színházat épp most ellehetetleníteni, amikor nemcsak Aradon, hanem országosan és nemzetközileg mind több elismerésben részesül, és mind Arad, mind az ország jó hírét kelti a nagyvilágban.

Újságírói kérdésekre válaszolva, Laurian Oniga keserűen ismertette, milyen személyzeti leépítésekre kényszerültek az utóbbi időben. A Nyugati Jelen érdeklődésére, miszerint megpályáz-e egy újabb igazgatói mandátumot, kérdéssel felelt: balek vagy kretén lennék? Majd hozzáfűzte: rendkívül kellemes élményeket hozott neki az aradi „kísérlet”, de még egyáltalán nem biztos, hogy rendezőként itt marad a városban...