Virágvasárnapi ajándék az operettkedvelőknek

A vasárnap esti előadás után egy másodvirágzását élő hölgy rám szólt: „Aztán jó kritikát írjon, mert nagyon tetszett az előadás”. Vox populi vox dei – mit tehetnék ezek után? Meg aztán ott voltam az Aradi Kamaraszínháznak a Bábszínházban aznap immár második előadásán, és láttam a közönség reagálását: ennyi és ekkora, minden egyes produkció után felhangzott tapsot tán még soha nem hallott egy estén az egykori Aradi Iparosotthon kb. nyolcvanéves épülete.

Amelyben, mondhatnám színházi közhellyel, „a csillárokon is lógtak” – ha a teremben lennének csillárok és nem korlátoznák szigorú (tűzvédelmi meg egyéb) szabályok a közönség számát. Az eredetileg egyre tervezett előadást így is kettőre kellett emelni, és biztos vagyok benne, hogy egy harmadikra is megtelt volna a nézőtér. (Így is voltak „idegenek”, egy héttagú, az aradi előadásokra gyakran átlátogató temesvári társaság, például, amelynek sikerült idejében „lecsapnia” a jegyekre – azért voltak csak heten, mert ekkora befogadóképességű jármű áll a rendelkezésükre.)

Oszvald Marika és partnere, Bakos-Kiss Gábor, a Budapesti Nemzeti Színház művésze, egy jó órán át szórakoztatta dalaival (ez utóbbi, bevezetőként, egy Reményik-verssel is) a módfelett hálás közönséget, amely egy-két operettslágert el is énekelt az előadókkal.

A magyarok körében rendkívül népszerű szubrett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Fővárosi Operettszínház (több kontinensen is megfordult, és mindenütt ünnepelt) művésznője először lépett fel Aradon, remélhetőleg kellemes élményekkel.

Különleges jelenség a művésznő: a közönség a tévéből régóta ismeri, s ha esetleg más elképzelése is lenne egy díváról (ki gondolná, hogy a termetre kimondottan kicsi, igencsak duci alkatú szubrett megérdemelten sztár lehet!?), aki látta, látja, annak semmi kétsége, hogy valóban sztár: a 66. évében járó művésznőnek ma is kiváló a hangja, jól táncol, nagyszerű a humora és öniróniája, és megcsinálja a cigánykereket. Ez utóbbiról maga mondta Aradon, a „bemutató” utáni vastapsot követően: jószerivel nem is kellene mást tennie a színpadon, mint cigánykereket hánynia, minthogy az mindig bejön a közönségnél...

Mintha hallanám egykori kedves, szeretett, az örökkévalóságba távozott kolléganőmet, a művésznő elkötelezett hívét: „tündéri” – aki a méltán világhíres magyar (Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Zerkovitz Imre, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Jakobi Viktor és mások nevével fémjelzett operett – a sorrendet állítsa fel ki-ki a maga preferenciája, ízlése szerint) talán mindenik jelentős alkotásában fellépett a rászabott alkalmas szerepben. Most, Aradon ezen alkotásokból adott elő, egyénileg vagy partnerével annyit, ami a műsorba belefért.

Az aradi operettkedvelőknek, mint ahogy a cikk címe is jelzi, szép nap volt március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony, idén történetesen 2018  virágvasárnapja.