2013-ra készen állhat a tesztrepülésekre az Orion

A NASA új Orion űrkapszulája fokozatosan áll össze a 2013-as tesztrepülésre készülődve, annak ellenére, hogy sem a támogatás mértéke, sem a misszió nincs még meghatározva.

A kapszula gyártója, a Lockheed Martin azt állítja, 2012 végére elkészül az Orion működő verziójával, és már saját forgatókönyvet is tervez az űrhajó aszteroidára juttatásához.

Az eredeti tervek szerint az Orion a Constellation program része volt, mely a NASA űrsiklóinak utódja lett volna. A 9500 kilogrammos kapszulát az asztronauták újbóli Holdra juttatásában, valamint az emberek és ellátmány Nemzetközi Űrállomásra (ISS) szállításában használtak volna. Azonban Barack Obama elnök 2011 költségvetési javaslatában törölte a Constellationt, és arra ösztönözte a NASA-t, hogy inkább aszteroidára és aztán a Marsra küldjön asztronautákat.

Obama később azt javasolta, hogy folytassák az Orion fejlesztését, ám ezúttal már csak mint mentőkabinét, mely vészhelyzet esetén asztronautákat tud hazahozni az űrállomásról. Nemrégiben mind a Képviselőházban, mind a Szenátusban születtek törvényjavaslatok az Orion felélesztésére. A Képviselőház a várakozások szerint ma dönt a NASA jövőbeli terveit érintő javaslatról.

Mindezen bizonytalanság közepette a NASA elsődleges vállalkozója, a Lockheed Martin folytatja a fejlesztéseket. A cég, mely 2006-ban kötötte szerződését az űrügynökséggel, az űrhajó építésén dolgozik, teszteli számos komponensét, és kidolgozza néhány lehetséges misszióját. Mindezt a 2013-ra esedékes tesztrepülés előkészítéseként, melyre talán nem is kerül sor. A Lockheed Martin szeptemberben kezdte meg az Orion modelljének gyártását és összeszerelését a NASA Kennedy Űrközpontjában.

Az eljárások – ahol az űrkapszula életnagyságú modelljét alkalmazzák – olyan próbák, melynek során megbizonyosodnak róla, hogy minden rendben van, mielőtt az űrbe induló Oriont létrehoznák. Az Orion már jó néhány fontosabb mérföldkövet maga mögött tudhat. Májusban, például, sikeresen demonstrálták a kapszula biztonsági rendszerét – azon rakétahajtóművek, melyek a kapszulát le tudják választani fő rakétájáról, amennyiben a kilövés során valami nem megfelelően megy. Júliusban az Orion dizájnja megfelelt a NASA első fázisú biztonsági értékelésén. Ennek során aprólékosan megvizsgálják az eszközt, hogy megbizonyosodjanak róla, a kapszula felépítése megfelelő emberek szállítására.

Közben a Lockheed Martin louisianai gyárában az utolsó simításokat végzik a tesztverzión. Ez a verzió a szakemberek szerint jövő tavaszra készül el az akusztikai és rázkódási tesztekre. Ezt követően néhány „leejtéses teszt” következik, melyek során tovább vizsgálják az űrhajó strukturális integritását.

A Lockheed a várakozások szerint két éven belül fejezi be az Orion 1 – az első, igazi űrhajó – fejlesztését. Az, hogy az űrkapszula elindulhat-e, nem az egyetlen kérdés. Az is kérdéses, hogyan indul el a kilövőállásról. Eredetileg ugyanis úgy tervezték, hogy egy Ares I rakéta tetején kap helyet, amely szintén a Constellation program alatt fejlesztett, újgenerációs hordozórakéta lett volna. Az Obama-kormány költségvetési javaslata az Ares I-et – és nehézsúlyú testvérét, az Ares V-öt – azonban kivette az egyenletből. Bár egyes törvényhozók még próbálkoznak az Ares támogatásának helyreállításával, a rakéták sorsa még függőben van.

A Lockheed szakemberei szerint az Orion az Ares nélkül is rendben kell hogy legyen. Szerintük lehetséges más hordozórakétákkal kompatibilissé tenni. A korábbi vizsgálatok során kiderült, hogy a Delta 4 Heavy és az Atlas 5 rakéták lehetséges helyettesek lehetnénk az Aresek helyett.

A Constellation program égisze alatt az Orion hat űrhajóst szállított volna az ISS-re és onnan haza, illetve négy embert a Holdra és vissza. Bár az új nemzeti űrterv az aszteroidákért megvétózta a Hold-missziókat, az Orion még mindig szállíthat terhet – állítják a Lockheed szakértői. Valójában a gyártó maga is egy emberes, aszteroida missziót – Plymouth Rock – vizsgál, mely felölelné az Oriont. Ez azonban még korai fázisban van, és nem képezi részét a NASA-szerződésnek.

A  Plymouth Rock koncepció megkövetelné, hogy az Orion kapszulát Orion Mélyűri Járművé alakítsák át, ám a felújítások nem lennének nehezek a szakemberek szerint. A kapszulát eleve úgy tervezték, hogy kibírjon egy hat hónapos missziót, így bőségesen védett a sugárzástól, mikrometeoroktól és napkitörésektől, melyekkel egy aszteroidát célzó küldetés során össze lehet futni. A legfőbb változás ezen terv keretében a méretet érinti. Egy aszteroida-küldetés több helyet követel meg ellátmánynak, felszerelésnek és kísérleti terepnek. Ezért a Plymouth Rock – mely talán csak két asztronautát ölelne fel – két Orion kapszulát alkalmazna összecsatlakozva, vagy pedig egyetlen kapszulát, melyet egy nagyobb lakómodullal párosítanának. A többi változtatás sokkal kisebb mértékű lenne. Például, az űrhajó külsejét valószínűleg úgy kellene módosítani, hogy lehetővé váljon, az asztronauták ráerősíthessenek több sugárhajtású hátizsákot, mely hosszabb, komplexebb űrsétákat tenne lehetővé.

Egy aszteroida-misszió számos funkciót szolgálna. Segítene a NASA-nak felkészülni egy marsi küldetésre, emellett a kutatókat is segítené, hogy jobban megismerjék, hogyan alakulnak ki más csillagok körül bolygók. Emellett az űrvándorok értékes erőforrásokat – mint platina – tartalmazhatnak, melyeket ki lehetne bányászni. Más motivációk is vannak azonban az űrsziklák vizsgálatára. A Lockheed szakemberei szerint, mivel az aszteroidák becsapódhatnak a Földbe, meg kell ismernünk összetételüket és azt, hogyan állnak össze. Ez a tudás fontos lehet, ha a jövőben szükség lenne az eltérítésre.

Három vagy négy aszteroida-látogatásra alkalmas ablak van a jelen és 2030 között, a legkorábbi, elképzelhető kilövési dátum valamikor 2019-ben lehet esedékes. Bár az Orion mérnökei még várnak az űrhajó sorsát érintő döntésre, folytatják a kapszula és mélyári verziójának fejlesztését. 

(hirado.hu/Space.com)